Blum KA cikkei

A leggyakoribb felnőttkori leukaemia-típus, a krónikus lymphocytás leukaemia (CLL) ellen elsősorban kemoterápiás szereket, mint például a klórambucil, a ciklofoszfamid, a fludarabin (és ezek kombinációi) alkalmaznak, amelyek alkalmasak az eltérések enyhítésére, de nem javítják a túlélést. A kemoterápiás protokollok (fludarabin, vagy ciklofoszfamiddal kiegészítve) kiegészítése az anti-CD20 antitestkészítménnyel, a rituximabbal magasabb válaszarányokat, hosszabb remissziós tartamot és összesített túlélést eredményezett. Ugyanakkor a 17p13.1 delécióval jellemzett betegalcsoportban igen rossz a kemo immunoterápiára adott válasz, és ezen a csoporton belül, a nem mutált immunglobulin variábilis régiót kifejező nehézlánc génnel rendelkezők még rövidebb túlélést mutatnak, mint a mutált génszakasszal rendelkezők. Ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy a kemo-immunoterápia nem hoz teljes gyógyulást (nem kuratív), és relapszus esetén jelentősen nő a még alkalmazható kezelések toxicitása.