A magyar részvétellel folyó oxfordi kutatás ígéretes eredményeket hozott, amelyeket a későbbiekben az agysérülések gyógyításában használhatnak.

A kutatók elsősorban az atópiás dermatitisz terápiáinak kifejlesztésére használják majd a minden eddiginél emberszerűbb modellt.

A nyílt forráskódú tudományos eszközök és reagensek, valamint a megfizethető árú 3D-printerek demokratikus forradalmat indítottak az alapkutatásban és a diagnosztikában.

Bevezetés
A sclerosis multiplex (SM) diagnózisa radiológiai és klinikai feltételeket is megkövetel. A radiológiai kritériumok a léziók karakterisztikáján, illetve azok elhelyezkedési mintázatán alapulnak. Az MRI térerejének növekedésével az egyes léziók tulajdonságai jobban vizsgálhatók, az SM-léziók jobban elkülöníthetők egyéb lézióktól, ugyanakkor például a korábban SM-re specifikusnak tartott, lézión belül észlelhető centrális véna jelenleg már úgy tűnik, sokkal általánosabban fordul elő a különböző, más betegségekre jellemző elváltozásokban is. Jelenleg egy T2 szekvencián észlelhető magas jeladású lézió utalhat demielinizációra, vagy lehet nem specifikus fehérállományi (NSWM) elváltozás jele (öregedés, migrén, kisér-betegség). Ezen eltérések megítélése a tradicionális MRI-technikákkal 2 dimenziós korlátok közé van szorítva a mindennapi gyakorlatban, továbbá felszíni jellegzetességeik, pontos alakjuk is ismeretlen. Jelen vizsgálat ezen korlátokon átlépve, az SM-ben és az NSWM-betegségben észlelhető léziókat 3 dimenziós alakjuk és felszíni tulajdonságaik alapján próbálta elkülöníteni.

Az okostelefonon működő validált vérnyomásmérés még várat magára, de mára közel került a tudomány a megoldáshoz egy munkacsoport 3D-ben nyomtatott, az okostelefont kiegészítő prototípusával. A részben a mandzsettás vérnyomásmérés elvét alkalmazó frappáns módszert kis esetszámú vizsgálatban, de sikeresen validálták, és nagyon-nagyon felhasználóbarát.

Idén 200 éve, hogy a francia René Laennec papírosból készült sztetoszkópjá­val tbc-s nőbetegének mellkasát hallgatta. Később Laennec fából készítette el találmányát, tölcsérrel a beteg mellkasa felé eső végén. Az orvoslás iko­nikus szimbólumának sorsa mára fordulópontjához érkezett. A hangokból olvasó bűvös diagnosztikus eszköz, mellyel képzett használója a mellkason keresztül mintegy „belelát” a betegbe, a digitális technika jóvoltából zseb­ultrahanggá fejlődött, amely ténylegesen a mélybe lát.

Amiről most írok, az nem a mobile health (m-health) vagy e-health része. Ami összeköti ezekkel, az a szinte elképzelhetetlen, informatikai tudáson is alapuló jövő. A 3D nyomtatás ma már túlmutat a csokifigurák printelésén; gyógyszert is előállítanak a technikával – erről sorozatunkban esett már szó. De vajon igaz-e, vagy csak bulvárhír, hogy élő és működő szerveket is lehet 3D nyomtatással előállítani?

A rovat második cikkében nem a szorosan vett témakörből választottam be­mutatandó érdekességet. Tágabban értelmezve azonban ez is a tárgyunk­hoz tartozik, hiszen a legújabb informatikai technológiák egészségügyi alkalmazásának bemutatásával (a célom az, hogy ámuljanak el) remélhe­tőleg az e-medicina népszerűsítését szolgálom.

Az öregedéssel a csontok törékenyebbé válnak, és az érelmeszesedés miatt megszaporodnak a kardiovaszkuláris kórképek. Új, rendkívül érzékeny módszerrel kimutatták, hogy koszorúér-betegségben a csuklócsontok rétegeinek mésztartalma kifejezetten csökken. Kapcsolat is lehet a két kórfolyamat között.

3D nyomtatóval készült implantátummal stabilizálták három kisgyerek légcsövét, és ezzel hosszabb időn keresztül elkerülték a tracheobronchomalacia komplikációit – számolt be a Science Translational Medicine.