Daganateltávolító műtétet követően az ozimertinib tabletta napi szedésével 51%-kal csökken a halálozási kockázat EGFR-mutáns tüdőrákban.

A NALA fázis III vizsgálatban a neratinib kapecitabin kombináció alkalmazása 24%-kal csökkentette a betegségprogresszió ill. halálozás kockázatát a lapatinib-kapecitabin szerkombinációhoz képest.

A gyógyszer indukálta intersticiális tüdőbetegségek (Drug Induced Interstitial Lung Disease – DI-ILD) az intersticiális tüdőbetegségek 3%-át okozza. Az mTOR-gátló everolimus nagyon hatékony orális készítmény az onkológiában, azonban gyakori (≥10%) mellékhatásai közé sorolják a gyógyszer indukálta pneumonitiszt (DI-ILD).

A belátható jövőben bevethető lesz az az új vizsgálat, ami kimutatja a nyálból a tüdőrák biomarkereit.

Az előrehaladott NSCLC-ben (non-small cell lung carcinoma, nem-kissejtes tüdőrák) szenvedő betegek kezelése az utóbbi időben az onkogén mutációk jelenlétén vagy hiányán alapuló algoritmus szerint megváltozott. Ma már egyetértés van abban, hogy funkciónyerő EGFR-génmutáció esetén a leghatékonyabb kezdeti terápia EGFR-tirozinkináz-inhibitor (TKI; gefitinib, erlotinib, afatinib) alkalmazása. Az afatinib az első generációs TKI-któl eltérően egy új, irreverzibilis ErbB-blokkoló szer, mely szelektíven és potensen blokkolja az ErbB család receptoraiból jövő szignálokat. Az afatinib törzskönyve egy nagy, randomizált, III. fázisú klinikai vizsgálaton, a LUX-Lung 3-on alapult, a kontrollkaron a betegeket a legjobbnak tartott kemoterápiás protokollal, a pemetrexed/cisplatin kombinációval kezelték. A gyakori mutációk tekintetében az afatinibbel kezeltek PFS (progression-free survival, progressziómentes túlélés) értéke, ami a vizsgálat elsődleges végpontja volt, 13,6 hónap, ugyanez a kontrollkaron 6,9 hónap volt. Az OS (overall survival, teljes túlélés) 31,6 vs. 28,2 hónap volt. A vizsgálatot követte a LUX-Lung 6 vizsgálat, melyben az afatinibet ázsiai betegeken hasonlították össze hagyományos kemoterápiával (gemcitabin/cisplatin) EGFR mutáció-pozitív NSCLC esetekben. Ebben a vizsgálatban is beigazolódott az afatinib előnye, az elsődleges végpont, a PFS az afatinibbel kezelt gyakori mutációkat hordozó betegek esetében a független testület megítélése szerint 11,0 vs. 5,6 hónap, az OS 23,6 vs. 23,5 hónap volt. Mindkét vizsgálatban az afatinib- és a kontrollkar hasonló OS értékeit a cross-over kezelés magyarázta. Az OS további elemzésekor azonban az EGFR exon 19 del mutációs esetekben az afatinib- és a kontrollkar között szignifikáns eltérés (LUX-Lung 3: 33,3 vs. 21,1 hónap, LUX-Lung 6: 31,4 vs. 18,4 hónap) volt. Magyar Onkológia 58:325–329, 2014

Kulcsszavak: NSCLC, EGFR-mutáció, afatinib, LUX-Lung 3, LUX-Lung 6

Az előrehaladott stádiumú nem kissejtes tüdőkarcinómák kezelési algoritmusában EGFR-szenzitizáló mutációt hordozó daganat esetén lehetőség szerint első vonal­beli kezelésként alkalmazandók a tirozinkináz-inhibitorok. Míg a hagyományos citotoxikus kezelésből, mely általában harmadik generációs szerekkel kombinált platina bázisú terápia, 4–6 ciklust alkalmazunk, addig a molekuláris célzott gyógyszereket fenntartó kezelésben, a daganat radiológiai progressziójáig adjuk. Nehéz előre megjósolni, hogy egy adott beteg esetében milyen időtartamú kezelés várható, és nehéz annak megállapítása is, hogy mikor válik a kezelés hatástalanná, mikor mondjuk ki a daganatos progressziót, mikor kell terápiát váltani, és hogy azt milyen módon tegyük. A szerzők a cikkben ezeket a forrongó kérdéseket járják körül, és ismertetik az irodalomban fellelhető főbb klinikai tapasztalatokat, szakmai ajánlásokat.

A tüdőadenokarcinómás esetekben az epidermális növekedési faktor receptorát (EGFR) kódoló gén mutációja kelet ázsiai populációkban kb. 40%-ban, kaukázusi csoportokban kb. 15%-ban van jelen. Az EGFR-mutáció 2004-es megismerése óta intenzíven tanulmányozták az EGFR-t gátló tirozin-kináz-inhibítorok (TKI) klinikai hatásosságát és mellékhatásait, az újabb EGFR-TKI szereket, az első generációs szerekre (gefitinib, erlotinib) kialakuló rezisztencia áttörésének lehetőségeit, a prognózist előrejelző biomarkereket. A közlemény a terület elmúlt évtizedbeli fejleményeit összegzi.
Lung Cancer: Targets and Therapy, 2013. augusztus

Metasztatikus HR+ és HER2+ emlőrákban első vonalbeli kezelésként alkalmazott trastuzumab és anastrozol kombinációja kétszeresére növelte a medián progressziómentes túlélést (PFS) az anastrozol monoterápiához képest.

A tüdőtumorok személyre szabott kezelése a transzlációs kutatás egyik legizgalmasabb területe, és emellett a pulmonológusok, onkológusok, patológusok és molekuláris biológusok gyümölcsöző együttműködésének meggyőzően szép példája. Az alábbiakban a klinikus-patológus és molekuláris biológus-farmakológus kérdés-felelet párbeszédén keresztül áttekintjük a tüdőrák molekuláris célzott terápiájának legfőbb gyakorlati kérdéseit, különös tekintettel az EGFR-tirozinkináz-gátló kezelésekre, az EGFR aktiváló mutációkra, valamint a primer és a szerzett rezisztenciákra. Magyar Onkológia 56:38-49, 2012

Kulcsszavak: tüdőrák, molekuláris célzott terápia, EGFR TKI, EGFR aktiváló mutáció, EGFR rezisztenciamutáció

Az EGFR-dependens utak fontos szerepet játszanak a humán hámeredetű daganatok – köztük a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC, non-small cell lung cancer) − kialakulásában és progressziójában. Az EGFR-utak aktiválódása segíti a tumor növekedését és progresszióját, serkenti a daganatsejtek proliferációját, az angiogén faktorok termelődését, a tumoros inváziót és a metasztázisképzést, valamint gátolja az apoptózist.
Lung Cancer, 2011. október