Hazánkban a bejelentett zoonózisok száma enyhén csökkenő trendet mu­tat, ennek ellenére jelentős gazdasági, társadalmi és közegészségügyi ter­het jelentenek. Az újonnan felbukkanó fertőzések többsége is zoonotikus eredetű (pl. COVID-19, majomhimlő).

Az elmúlt időszakban történtek olyan változások és vannak olyan új in­formációk a katéterviseléssel kapcsolatban, melyeknek gyakorlati jelen­tőségük van, és segíthetik az egyes osztályok és társszakmák munkáját. A felhasznált adatok a Pécsi Tudományegyetem Urológiai Klinikájának adatbázisán és gyakorlatán alapulnak, melynek kialakításához az Európai Urológus Társaság (EAU) és az Amerikai Urológus Társaság (AUA) ajánlásait vettük figyelembe és próbáltuk alkalmazni. Emellett részt vettünk a hazai, az országos tisztifőorvos által kibocsátott módszertani levél összeállítá­sában is. Jelenleg a hólyagkatéterekkel összefüggő húgyúti fertőzések megelőzésére aktualizált és érvényes módszertani levél is létezik.

Jelen cikk aktualitását az Amerikai Infektológiai Társaság és az Európai Mikrobiológiai és Infektológiai Tár­saság új irányelvei adják, melyek az elmúlt időszakban összegyűlt tanulmá­nyok alapján frissítették a Clostridioides difficile okozta colitis (CDI) kezelését. A cikkben röviden összefoglaljuk a betegség általános ismérveit, diagnosz­tikáját, részletesen bemutatjuk a kezelést, annak hazai adaptációját és néhány, ígéretes új terápiáról is említést teszünk.

A cikk részletesen elemzi az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai és álta­lános sebészeti kórkép, az akut cholecystitis etiológiáját, epidemiológiáját és lehetséges kezelési megoldásait, valamint a műtét időnként előforduló szövődményeit. 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) prioritásai között a klímaváltozás és egy lehetséges újabb influenza pán démia mögött a harmadik helyen az antibiotikummal szemben rezisztens baktériumok okozta fertőzések állnak. Az Orvostovábbképző Szemle jelen számában megjelenő négy német közlemény és a kiváló hazai szerzők kommentárjai részletesen foglalkoznak a multirezisztens kórokozók okozta fertőzések jelentőségével. Bár a középpontba a kórházi kezelésben részesülő betegek fertőzéseit állítják, napjainkban már nemcsak a kórházakban, de az alapellátásban is szembe kell nézni a rezisztens baktériumok terjedésével. Nem térhet ki a szimpózium a multidrugrezisztens tuberkulózisra és gonorrhoeára.

Ahányszor antimikrobiális szerekhez nyúlunk, rezisztens baktériumpo­pulációk keletkezését vagy felszaporodását kockáztatjuk. A kezelésekkel célba vett baktériumok rezisztenciájának alakulása már régóta a figyelem középpontjában áll. Az MRSA és az ESBL példáján megtanulhattuk, hogy figyelmünknek ki kell terjednie minden olyan baktériumra, amely ki van téve az antimikrobiális szerek hatásának. Ezért nagy szükség van olyan orvosi és állatorvosi stratégiák kifejlesztésére, amelyekkel a bakteriális rezisztencia kordában tartható.

Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia terjedése mérsékelhető az antibiotikumok megfelelő módon (helyes indikációban és dozírozással) történő alkalmazásával. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szigorúbban lehetne vizsgálni az antibiotikus kezelések indikációját, továbbá egyes ese­tekben elegendő lehetne rövidebb ideig tartó kezelés is. A multirezisztens kórokozók kiváltotta fertőzések esetén sem kell mindig a legszélesebb spektrumú („tartalék“) antibiotikumok után nyúlni.

A multirezisztens kórokozókat tünetmentesen hordozó (kolonizált) szemé­lyek kiszűrése nehéz feladat. Folyamatosan fennáll a veszély, hogy mások­nak is átadják az általuk hordozott kórokozókat, amivel akár fertőző beteg­ségeket is okozhatnak. A multirezisztens kórokozók kórházi terjedésének megakadályozása komplex kórházhigiénés program segítségével lehetsé­ges, amelynek súlypontja a diagnosztikai és prevenciós tevékenységen van.

A multirezisztens Gram-negatív baktériumok (MRGN) egyre gyakoribb elő­fordulása miatt a kórházaknak korlátozott terápiás lehetőségekkel, költsé­ges higiénés intézkedésekkel és járványok veszélyével kell szembenézniük. A hatékony szűréshez fontos a kockázati tényezők és a helyi rezisztencia­ráták ismerete és figyelembevétele. A cikk áttekinti az MRGN-kolonizáció és MRGN-fertőzés fogalmával, gyakoriságával és kockázati tényezőivel kapcsolatos ismereteket.

A bőr- és lágyrészfertőzések között egyszerű és szövődményes (nekrotizáló vagy nem nekrotizáló), illetve gennyes és nem gennyes fertőzéseket kü­lönböztetünk meg. A közösségben szerzett fertőzéseket legtöbbször methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus vagy béta-hemolitikus Streptococcus okozza. A szövődményes fertőzések szisztémás gyulladásos reakció szindróma formájában jelenhetnek meg.