Egy remek színvonalú lapszámot tarthatnak a kezükben, mely a keringési betegségekre fókuszál. Valóban gondolatébresztőek a sorok, hiszen egyrészt örökzöld témákat közelítenek meg korszerű szemlélettel, mint a béta-blokkolók kérdései, összekapcsolódva a hypertoniával, coronaria-betegséggel, ritmuszavarral. Másrészt olyan, koncepciójában is újdonságokat sugalló kérdésről is olvashatnak, mint az intracoronariás képalkotás, melyektől valóban megindul a képzelet.
A cikk bemutatja a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HFrEF) standard terápiájára vonatkozó adatokat a krónikus vesebetegség különböző stádiumaiban levő betegek esetében, majd az újabb kezelési lehetőségeket veszi szemügyre. Csak a HFrEF kórjóslatának javítása céljából alkalmazott készítményekre koncentrál. A tünetek kontrollálására alkalmazott kiegészítő szereket – főleg a kacs- és a tiazidszerű vízhajtókat, valamint a digitalis-készítményeket – nem tárgyalja.
A koreai vizsgálat megállapította, hogy az összhalálozás kumulatív gyakorisága szignifikánsan magasabb volt az ARB-csoportban, mint az ACE-gátló-csoportban.
A Dermavant Sciences fázis II klinikai vizsgálatában a vitiligo kezelésére szánt cerdulatinibet értékelik, ez lehet az első készítmény, melyet a bőrbetegség kezelésére engedélyeznek.
A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leggyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus betegségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk.
Az új amerikai hipertónia-irányelvet Arnheimben mutatták be 2017 őszén. Az 1977-ben megjelent első ajánlás óta igen jelentős változások, nagy nemzetközi vizsgálatok történtek. Az új irányelv a korábban meghatározott evidenciaszinteket, a bizonyítékokon alapuló orvostudomány eszközeit alkalmazta. A hipertónia diagnosztikája és kezelése kapcsán néhány alapvető kérdésre kívánt – igen nagyszámú vizsgálat alapján – választ kapni és ennek megfelelő új ajánlást megfogalmazni az irányelveket kidolgozó testület.
Az edoxabán a negyedik a direkt orális antikoagulánsok (DOAC) sorában, amelyet számos nagy volumenű vizsgálat elvégzése után jóváhagytak a stroke és a szisztémás embolizáció megelőzésére nonvalvuláris pitvarfibrillációban, továbbá a vénás tromboembólia (VTE) kezelésére. Azon túl, hogy az eredmények igazolják a hatékonyságát és biztonságosságát, az edoxabánnak van néhány sajátos farmakológiai tulajdonsága is, ami vonzó kezelési lehetőséggé teszi. Az antitrombotikus terápiában járatos szakorvosok – kardiológusok, hematológusok és belgyógyászok – által összeállított közleményből nemcsak az edoxabán fő tulajdonságait ismerhetjük meg, hanem választ kapunk néhány gyakorlati kérdésre is, amelyeket azzal a céllal állítottak össze, hogy a kezelőorvosok megfelelően alkalmazhassák a készítményt az arra leginkább megfelelő betegeknél.
OTSZ Online >> Rovatok >> Egyéb >> Gyógyszergyári közlemény
2017-03-13
A rivaroxaban hatásos és biztonságosan adható antikoaguláns, mely nemcsak preklinikai és klinikai vizsgálatokban, hanem a való életben is többféle klinikai helyzetben és betegpopulációban igazolta prioritását mind a K-vitamin-antagonistákkal szemben, mind pedig az új típusú antikoagulánsok között. A cikk a rivaroxaban kardiológiai alkalmazási lehetőségeit tekinti át.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.