Az akut ischaemiás stroke-ban szenvedő betegekben a sikeres thrombectomiája után alkalmazott intraartériás thrombolysis nagymértékben növeli a 90 napon belül kiváló neurológiai eredményt elérő betegek arányát.

A dabigatran-etexilát egy szájon át adagolható direkt thrombin-inhibitor. A K-vitamin-antagonistákkal ellentétben – és a többi direkt orális alvadásgátlóhoz (DOAC, direct oral anticoagulant) hasonlóan – a dabigatran csökkenti a vérzéses szövődmények előfordulását, nem igényli az alvadási paraméterek folyamatos monitorozását, és alig lép interakcióba élelmiszerekkel vagy más gyógyszerekkel. A dabigatran gyakori javallatai közé tartozik a mélyvénás thrombosis, a pulmonalis embolia, valamint nonvalvularis pitvarfibrillációban (NVAF, nonvalvular atrial fibrillation) az emboliás szövődmények prevenciója. 

Az utóbbi években klinikai vizsgálatok igazolták a modern endovaszkuláris terápia klinikai előnyeit sürgősségi nagyér-okklúzióval (ELVO, emergent large vessel occlusion) akut ischaemiás stroke-ban (AIS). Ezek a vizsgálatok ismét hangsúlyozzák a revaszkularizációig eltelt idő hosszának szerepét a jó klinikai kimenetelek elérésében. Mindezek fényében egyre nagyobb figyelem fordul a terápiához jutás idejét megrövidítő beavatkozások felé. Az MR CLEAN vizsgálat adatainak szekunder analízise azt igazolta, hogy a revaszkularizációtól várható klinikai haszon az idő előrehaladtával nem lineáris módon csökken. A beavatkozások célja, hogy minél hamarább megtörténhessen a revaszkularizáció.

A kutatások hagyományosan az infarktus − vagy ischaemiás penumbra − veszélyének kitett szövetek sorsának előrejelzésére fókuszáltak oly módon, hogy elkülönülten elemezték a korai rekanalizációt mutató, illetve (korai) rekanalizációt nem mutató betegeket. Ennek során az infarktus végső volumenét tekintették vonatkoztatási alapnak. Korai rekanalizációt mutató betegek esetében az infarktus végső volumenének egyenlőnek kell lennie a kiindulási ischaemiás mag + ischaemiás penumbra volumenének összességével.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ
Súlyos fagyási sérülés esetén a szöveti plazminogénaktivátor (tPA) + prosztaciklin kombináció elősegítheti az ujjamputáció elkerülését (B szintű ajánlás, egy véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat [RCT] alap­ján). A tPA alkalmazható önmagában is, ez a kezelés is csökkentheti az am­putációk arányát a lokális sebkezeléssel összehasonlítva (C szintű ajánlás, nem megfelelő minőségű kohorszvizsgálatok alapján).

Az akut iszkémiás stroke kezelésével kapcsolatos randomizált klinikai vizsgálatok metaanalízise szerint az endovaszkuláris beavatkozás funkcionális kimenetele jobb volt, mint a standard terápiáé.

Bár ismert, hogy a kövérség az akut iszkémiás stroke egyik kockázati tényezője, a kövér betegek a kórházban ritkábban halnak bele a stroke-ba, akár végeztek náluk trombolízist, akár nem.

Az akut ischaemiás stroke kezelésében igazolt hatásosságú az intravénás (iv.) szöveti plazminogén-aktivátor (tPA, tissue-type plasminogen activator) terápia. Bár a módszer csak a stroke kezelésére engedélyezett, ischaemiás stroke-ban összességében rendkívül csekély a tPA alkalmazásának aránya.

Az intravénás (iv.) szöveti plazminogén aktivátor (tPA, tissue plasminogen activator) az egyetlen evidence-based reperfúziós terápia az akut ischaemiás stroke kezelésében. Alkalmazására azonban továbbra is csak a betegek kis hányadánál − hozzávetőleg 1−5%-ánál − kerül sor. A primer stroke centrumok felállítása, valamint a stroke-gyanús betegek beutalására vonatkozó regionális stratégiák kidolgozása növelheti a tPA-alkalmazás arányát, ezáltal javíthatja a stroke kimenetelét. Nemrégiben bizonyítást nyert, hogy a primer stroke centrumok működése és a betegek kórházi felvétel előtti triázsa kedvezően befolyásolja a tPA-kezelések arányát.

Ischaemiás stroke-ot követően a 3 órán belül alkalmazott, szöveti plazminogén-aktivátor (TPA) alkalmazásával végzett intravénás trombolízis a választandó kezelés. Bár az intraarteriális (ai.) trombolízist még nem fogadták el az ischaemiás stroke terápiájában, a klinikai bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy az ia. vagy a kombinált ia./iv. trombolízis az iv. tPA-kezelés alternatívája lehet az akut ischaemiás stroke-on átesett betegek azon válogatott csoportjában, ahol a tünetek hátterében valamelyik nagy artéria elzáródása áll, és 3 óránál hosszabb idő telt el a tünetek jelentkezése óta. A trombolitikus terápia igazoltan javítja a klinikai kimenetelt azáltal, hogy az elzáródott erek rekanalizálódnak, melynek nyomán a károsodott szövet perfúziója helyreáll.