A protonpumpagátló (PPI) szerek a sav­szekréció-gátlás és a gyomornyálkahártya-védelem (gastroprotectio) „aranystandard­ját” képezik, napjainkban világszerte, így Magyaror­szágon is az egyik leggyakrabban felírt gyógyszercsoport. Az in­dokolatlanul hosszú ideig alkalmazott PPI-kezelés során, különösen időskorban a társbetegségekkel és a gyógyszer-inter­akciók nagyobb kockázatával is számolni kell. A korábban felmerült legtöbb mellékhatás esetében az összefüggések bi­zonytalanok, mivel a rendelkezésre álló adatok rendszerint retrospektív, obszervá­ciós, epidemiológiai vagy kis esetszámú, kontrollcsoport nélküli tanulmányokból származnak.

A járóbeteg-ellátásban és a sürgősségi osztályokon a mellkasi fájdalom az egyik leggyakoribb akut panasz. A betegek izgatottsága, félelme lehet az instabilitás jele, de kritikus állapot előhírnöke is. 

A járóbeteg-ellátásban és a sürgősségi osztályokon a mellkasi fájdalom az egyik leggyakoribb akut panasz. A betegek izgatottsága, félelme lehet az instabilitás jele, de kritikus állapot előhírnöke is lehet. Az első teendő az életet veszélyeztető állapotok, köztük a szívizominfarktus és a tüdőembólia kizárása. A kardiális okok kizárása után még mindig igen széles a lehetséges okok spektruma: a refluxbetegségtől a motilitási zavarokon át a pulmonális, vertebrális és funkcionális fájdalmakig terjed. Cikkünk fő célja a nem kardiális mellkasi fájdalom elkülönítő diagnosztikájának áttekintése.

Kulcsszavak: achalasia, aortadisszekció, bronchuskarcinóma, epehólyag-gyulladás, hasnyálmirigy-gyulladás, herpes zoster, interkosztális neuralgia, légmell, Mallory–Weiss-szindróma, neuro-muszkuloszkeletális mellkasi fájdalom, nyelőcső motilitási zavarai, pleuritis sicca, refluxbetegség, tüdőembólia

Főbb tézisek: A nehezen felderíthető forrásból eredő gasztrointesztinális vérzések prognózisa rossz. Ilyen jellegű vérzés esetén transzpapilláris vérzéssel járó haemosuccus pancreaticusra, legtöbbször duodenális vérzéssel járó aortoenteralis fistulára és zsigeri aneurysma erosiós vérzésére kell gondolnunk. Az okkult gasztrointesztinális vérzések radiológiai diagnosztikájában három módszer játszik kiemelkedő szerepet: a DSA berendezéssel végzett szelektív/szuperszelektív katéteres angiográfia, a mágneses rezonancián alapuló eljárások (köztük az MR-angiográfia és az MR-cholecysto-pancreatographia), valamint a multislice spirál CT, amely közvetlen CT-mesentericographia formájában végezve adja a legjobb eredményt. A gasztrointesztinális (GI) vérzések gyakori problémát jelentenek a sürgősségi diagnosztikában. Az esetek 70–80%-ában a gyomor-bél huzam felső részének léziói állnak a vérzés hátterében. Az emésztőcsatorna felső részében a fekélyek, a Mallory–Weiss-szindróma és a nyelőcsővarixok, az alsó szakaszon pedig a diverticulumok, a gyulladások, az angiodysplasiák és a malignus daganatok a leggyakoribb vérzésforrások. A kórkép letalitása 10–15%, de a tanulmányozott betegpopulációtól függően nagy ingadozást mutathat.19 A letalitást az életkor, a kísérő megbetegedések, a vérveszteség súlyossága és a vérzés Forrest szerinti stádiuma határozzák meg.9,5 A diagnosztika és a kezelés elsőként választandó módszerei az endoszkópos eljárások, amelyek segítségével a GI vérzések nagy többsége bizonyítható, lokalizálható és kezelhető.