Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a Waldenström-makroglobulinémia (WM) kezelésére szolgáló Bruton-féle tirozin-kináz gátló Brukinsát (zanubrutinib).

A Fierce Pharma és az Evaluate Pharma gyógyszeripari portálok évről-évre összeállítják listájukat a legnagyobb globális forgalmat elért készítményekről. Korábbi cikkünk folytatása következik a 4-7. helyezett gyógyszerekről.

Az X4 Pharmaceuticals Inc december 30-án jelentette be, hogy megkezdi új hatásmechanizmusú mavorixafor hatóanyagának klinikai vizsgálatait a Waldenström-makroglobulinémia kezelésében.

A Waldenström-féle makroglobilinémia (WM) sikeres kezelése avval kezdődik, hogy amikor felismerjük a non-Hodgkin lymphomák egyik ritka változatát, nem kezdjük azonnal kezelni a beteget.

A Waldenström-makroglobulinémia (WM) elsősorban az idős férfiak ritka daganatos megbetegedése, a hematológiai daganatok mindössze 2%-át képezi. A jelenleg inkurábilis betegség mellett a betegek átlagos túlélése csupán néhány év. A limfoproliferatív betegségek patomechanizmusával kapcsolatos ismereteink az elmúlt tíz évben dinamikusan gyarapodtak, amelyek számos változást hoztak elsősorban a kezelési lehetőségek terén. Az újabb kutatási eredmények számos téren bővítették a WM-mel kapcsolatos ismereteinket is. Az alábbiakban ezen újdonságok figyelembevételével tekintjük át a betegség patofiziológiáját, diagnózisát, a differenciáldiagnózist és a terápia lehetőségeit. Magy Onkol 61:12–20, 2017

Kulcsszavak: IgM MGUS, smoldering WM, WM, diagnosztika, kezelés

A limfoplazmocitás limfóma a mérsékelt malignitású kis B-sejtes limfómák közé tartozó, viszonylag ritka kórkép, amelyet limfociták, plazmocitoid jellegű limfoid sejtek és plazmasejtek együttes jelenlétével lehet jellemezni. A leggyakrabban megfigyelhető csontvelő-érintettség mellett extranodális megjelenésű is lehet. A Waldenström makroglobulinémia olyan limfoplazmocitás limfóma, ahol a csontvelő infiltrációja mellett a szérumban IgM paraprotein mutatható ki. Diagnosztikai szempontból a többi, plazmasejt irányú differenciációt mutató limfómától kell elkülöníteni, amely néha nehéz feladatnak bizonyul, ugyanakkor a közelmúltban leírt MYD88 -mutáció az esetek több mint 90%-ában jelen van és segít a helyes diagnózis felállításában. Az alábbi rövid közleményben az entitás patológiai jellemzőinek összefoglalása mellett a viszonylag frissen leírt genetikai eltérésekről, azok jelentőségéről, prognosztikai és terápiás szerepéről lesz szó.
Magy Onkol 61:6–11, 2017

Kulcsszavak: limfoplazmocitás limfóma, Waldenström, patológia, MYD88

A fertőzések elleni küzdelemben a vé­dőoltásoknak egyre jelentősebb szerepük van. A feketehimlő eradikációja sikertörténet, és ennek jelentőségét nap­jainkra már senki sem vitatja. Az Egész­ségügyi Világszervezet a járványos gyer­mekbénulás eradikációján túl a B vírus okozta hepatitisz eradikációját is célul tűzte ki. A fertőző betegségek azonban nem tűnnek el. Az elmúlt években az Ebo­la-vírus és a Zika-vírus okozta járványok kapták a legtöbb figyelmet, és máris meg­fogalmazódott az igény a védőoltásokkal történő megelőzésre.

2015-ben az immunterápia hatalmas fejlődésével - mint azt az alábbi összeállítás is mutatja - új korszakba érkezett a daganatos betegek gyógyítása. 

A kináz-inhibitor ibrutinib szignifikánsan hatásosabb a krónikus limfocitás leukaemiában szenvedő idősebb betegek kezelésében, mint a klorambucillal végzett hagyományos kemoterápia.