Egy 20 éves nő egy hete fennálló láz és torokfájás miatt fordult orvoshoz. Egyre súlyosbodó nyelési nehézség kapcsán arról számolt be, hogy az utóbbi 48 órában sem ételt, sem italt nem volt képes magához venni. Köhögés vagy bőrkiütés nem jelentkezett nála, és a közelmúltban nem került kapcsolatba beteg személyekkel. Más szempontból egészséges volt, tartós orvosi problémát nem említett.

A veleszületett és a szekunder immunhiányos állapotok száma folyama­tosan növekszik. Az immunológiailag sérült betegek ellátása a háziorvo­sokra jelentős feladatot és felelősséget ró. Az alábbi összefoglaló a klinikai gyakorlatban alapvető diagnosztikus és terápiás szempontokat tekinti át.

A sclerosis multiplex terápiás palettája egyre bővül. Az immunrekonstitúciós terápia a gyógyszer adásának idején túl is befolyásolja az immunrendszert. A következőkben az alemtuzumab, a kladribin és az okrelizumab terápiás alkalmazását foglaljuk össze.

Számos betegségben előfordulhatnak gyűrűszerű bőrelváltozások, mint pl. a tinea corporis, a Lyme-kórt jelző erythema migrans, a plakkos psoriasis, a hiperszenzitivitási reakcióként fellépő erythema multiforme, a lichen planus, a nummuláris ekzema, a pityriasis rosea vagy az urticaria – hogy csak a gyakoribbakat említsük. Mindezek felismerésében, elkülönítésében, terápiájában segíti a nem bőrgyógyász olvasót a cikk.

Az ún. rózsahámlás gyakran önmagától is megszűnő bőrkiütés, mely a tör­zsön kialakuló „hírnökfolttól” a Langer-vonalak mentén terjed végig a törzs és a végtagok bőrén. A bőrkiütés tipikusan 2 hét alatt válik generalizálttá a hír­nökfolt megjelenése után. A bőrtüneteket általános fáradtságérzés, kimerült­ség, hányinger, fejfájás, ízületi fájdalmak, nyirokcsomó-nagyobbodás, láz és torokfájás is kísérheti. A tünetek kortikoszteroidokkal és antihisztaminokkal, esetleg aciklovirral enyhíthetők. Súlyos esetekben szóba jön UV fénykezelés is. Terhesség alatt a pityriasis rosea spontán vetélést okozhat.

A betegek és közvetlen kontaktjaik immunizációja a mai napig csak szűk körben használt lehetőség a fertőzésmegelőzésre a szolidszerv- és csont­velőtranszplantáltak és a transzplantációra várók gondozásában. A bete­gek immunizálását a helyi jellemzőkkel kiegészített nemzetközi ajánlások szabályozzák. Az evidenciákkal megalapozott, klinikai tapasztalattal bő­vített gyakorlat alkalmazásában a legnagyobb biztonságra és optimális hatékonyságra kell törekedni.

A cikk áttekinti a sclerosis multiplex (SM) kezelésére jelenleg elérhető betegséglefolyást módosító kezelések (DMT = disease modifying therapies) rövid és hosszú távú hatékonyságát és kockázatait, valamint az alkalmazásukkal kapcsolatos gyakorlati kérdéseket.
A szerzők a Medline, az Embase és Cochrane adatbázis 1992 és 2016 áprilisa közötti adatait, SM-kezelésre vonatkozó szakmai irányelveket, a 2015-ös ECTRIMS és a 2016-os AAN konferenciák absztraktjait áttekintve alkották meg az összefoglalót.

A primer immundeficienciák (PID) a molekuláris és klinikai orvostudomány látványosan fejlődő területei, amelyek mind az elméleti immunológiában, mind a gyógyító-megelőző betegellátásban új koncepciókat és gondolko­dásmódot hoztak. A PID-del kapcsolatos paradigmaváltás kiterjed a beteg­ségek epidemiológiájára, diagnosztikájára és kezelésére egyaránt. A több mint 260 PID gén és 300 PID betegség felfedezése és megismerése drámai fejlődést hozott az immunterápia területén is.

A szervátültetést követően hosszú távon az átültetett szervvel összefüggő szövődmény, kísérő betegség, valamint az immungátlással kapcsolatos mel­lékhatás egyaránt kialakulhat.^1–3 Főleg a kardiovaszkuláris és a metabolikus megbetegedéseknek, valamint a daganatoknak van jelentős prognosztikai szerepük. A hosszú távú gondozásban központi szerepet tulajdonítunk a szűrővizsgálatoknak, a következményes betegségek korai felismerésének.

A herpes simplex vírus (HSV) élethosszig tartó, időnként reaktiválódó fer­tőzést hoz létre. Hatására egyedülálló vagy csoportos hólyagocskák jelen­hetnek meg a nemi szerveken, gáttájékon, farpofákon, combon, perianális régióban. A vírus reaktiválódása enyhébb megbetegedést okoz. A HSV-1 és a HSV-2 külső jegyeik alapján nem különböztethetők meg egymástól, de viselkedésük eltérő. Aktív léziók jelenlétében polimeráz-láncreakcióval igazolható a HSV-infekció. A nukleozidanalógokat a betegek jól tolerálják, a kezelések csökkentik a recidívák időtartamát, súlyosságát, gyakoriságát. A terhesség végén antivirális profilaxis végzendő, ha a kórelőzményben genitális herpesz szerepel.