A tartós cannabis használat a hippocampus atrophiájához és kognitív funkciók gyengüléséhez vezet, és ezen tényezők a demencia ismert kockázati faktorai.

A kannabisz, illetve a kannabinoidok használata pszichiátriai problémák kezelésére régóta, ám szórványosan kutatott terület, főként a kannabisz okozta pszichiátriai következményekkel foglalkozott a tudomány. Az utób­bi években az érdeklődés megnőtt e hatóanyagok, valamint szintetikus analógjaik iránt az orvostudomány több más területén is. Ebben a cikkben a pszichiátriai alkalmazási lehetőségeket állítjuk a középpontba.

Génmérnököknek sikerült a sörélesztő genetikai anyagát úgy módosítani, hogy az képessé vált cukorból cannabinoidokat előállítani, olyanokat is, amelyek a természetben csak kis mennyiségben vagy egyáltalán nincsenek jelen.

Az Amerikai Egyesült Államokban dolgozó onkológus orvosok többsége megtárgyalja betegeivel a marihuana orvosi alkalmazásának (MM) kérdését.

A visszatérő epilepsziás rohamok fő kockázati tényezői a két spontán görcsroham között eltelő >24 órás időköz, epileptiform eltérések az EEG-n, kóros agyi képalkotási eltérés, éjszakai görcsrohamok vagy epilepsziás tünetegyüttes. Gyermekkorban kulcsfaktor a kóros EEG, az epilepsziás tünetegyüttes, a súlyos koponyasérülés és a központi idegrendszeri bé­nulás. Az antiepileptikumok befolyásolhatják a kognitív teljesítményt és a viselkedést. Elhagyásuk 2–5 éves rohammentesség után megfontolha­tó. Ha a görcsrohamok nem kontrollálhatók velük, szóba jöhet a görcsro­ham gócának kimetszése, ketogén diéta, a n. vagus ingerlése vagy agyi neurostimulátor beültetése.

A cannabis fogyasztás károsíthatja a serdülők agyi funkcióit- figyelmeztet a drogfüggőség veszélyeivel foglalkozó amerikai hatóság az egyre terjedő legalizálás veszélyeire. 

Egyéb kezelésre nem reagáló gyermekkori- és fiatal felnőttkori epilepsziában szenvedő betegeken a cannabidiol jelentősen csökkentette a rohamok számát.

A közlemény fontos megállapítása, hogy minél fiatalabb életkorban kezdődik a marihuána fogyasztás annál nagyobb az agyi struktúrák strukturális és funkcionális károsodása.

Újabban világszerte megélénkült a dermatológusok érdeklődése a bőr endokrinológiai sajátosságai iránt. A hormonreceptorok sejtszintű exprimálásával és számos hormon és hormoncsoport szintézisével, vagy éppen hormonok speciális aktiválásával és inaktiválásával, illetve a bőrben (is) termelődő biológiailag aktív hormonok felszabadulásával kapcsolatos új ismeretek alapján a bőrt joggal tekinthetjük endokrin szervnek.