A szívelégtelenségben szenvedő és kedvezőtlen kimeneteket mutató be­tegek jelentős arányánál mutatható ki öt fontos mikrotápanyag alacsony plazmakoncentrációja, ami a mitochondriumok elégtelen működéséhez, következésképpen a szívizom rossz energiaellátásához vezethet. Ideje felülvizsgálni, hogy igaz-e az „üzemanyagból kifogyott motor” koncepció, vagy inkább az „önmegsemmisítés felé tartó hibás motor” paradigma lenne helyesebb.

A nyomelemek az emberi szervezetben kis mennyiségben vannak jelen, de sokféle biológiai funkciót látnak el. A cink a vas után a második leg­nagyobb mennyiségben előforduló nyomelemünk. A fehérjék szerkeze­tének stabilizálásán túl enzimek katalitikus alkotórésze és génkifejező­dést szabályozó fehérjék, ioncsatornák alkotója. A cinkhiány jellegzetes tünetekkel jár: fejlődésben való elmaradás, hypogonadismus, letargia, bőrtünetek, fogékonyság a fertőzésekre. A súlyos cinkhiány ma már ritka, de a Föld lakosságának nem kis része ma is kevesebb cinket fogyaszt a kelleténél. Légúti, gasztrointesztinális és krónikus gyulladásos betegsé­gek esetében mutatható ki a cinkpótlás jótékony hatása.

A paronichia a kéz- vagy lábujjak egy vagy több körömredőjének gyulladá­sa. A heveny körömágygyulladás hátterében a köröm védőgát szerepének károsodása miatt fellépő polimikrobás infekció áll. A kezeléshez használt meleg kéz- vagy lábfürdőhöz Burrow-oldat vagy 1%-os ecetsav adható. He­lyi antibiotikumra, esetleg helyi szteroidra is szükség lehet. Ha a gyulladás tályogképződéssel jár, drenázs jön szóba. Krónikus paronichiáról beszélünk, ha a tünetek legalább 6 hétig fennállnak és irritatív dermatitisszel járnak. A kezelés célja az irritáló ágens (pl. sav, lúg, egyéb vegyi anyag) kiiktatá­sa, a gyulladás megszüntetése helyi szteroiddal vagy kalcineuringátlóval. A kezelés hetekig vagy hónapokig is tarthat.

A probiotikumok alkalmazása során fontos szempont, hogy a kedvező ha­tást biztosító baktériumok a gyomor-bél traktuson való áthaladás közben érvényesülő szélsőséges környezeti körülmények ellenére is kellő mennyi­ségben eljussanak a hatás helyére. Ezt biztosítja a spóra forma. A terápia sikerének lényeges eleme a compliance, mely a beteg által preferált formula kiválasztásával, illetve egyszerű dozírozással javítható.

J Applied Microbiol. 2015;119:552−559.

A hasmenés jelentős közegészségügyi problémát jelent nemcsak a fejlődő, hanem az iparilag fejlett országokban is. A hasmenés szokványos kezelése mellett adjuváns terápiaként alkalmazott probiotikumok megrövidítik a betegség és a kórházi tartózkodás időtartamát, továbbá csökkentik a székürítések számát.

A hasmenés jelentős közegészségügyi problémát jelent nemcsak a fejlődő, hanem az iparilag fejlett országokban is. A hasmenés szokványos kezelése mellett adjuváns terápiaként alkalmazott probiotikumok megrövidítik a betegség és a kórházi tartózkodás időtartamát, továbbá csökkentik a székürítések számát.

A heveny hasmenés hátterében legtöbbször vírusos gasztroenteritisz áll. A gyakran utazók, az egyidejűleg más betegségben vagy ételfertőzésben szen­vedők esetében nagyobb a bakteriális fertőzés valószínűsége. Diagnosztikai vizsgálatokat nagyfokú folyadékvesztés, súlyos általános állapot, elhúzódó láz, véres széklet, immunszuppresszió vagy nozokomiális fertőzés gyanúja indokol. A folyadékveszteség pótlására orális rehidráló kezelést kell indítani a táplálás korai megkezdésével. Véres hasmenés esetén a motilitást csökkentő szerek adá­sa kerülendő. Probiotikumokkal rövidíthető a betegség időtartama. Az antibio­tikumok pl. sigellózis, kampilobakteriózis vagy Clostridium difficile fertőzés ese­tén hatásosak.

Egy metaanalízis szerint a depressziós személyekben alacsonyabb a vér cinkszintje, mint a nem depressziósokban.

A hasmenéses betegségek komoly közegészségügyi problémát jelentenek a fejlődő és a fejlett országokban egyaránt. A fejlődő országokban az akut hasmenés a gyermekkori halálozás fő oka, mely 1,5−2 millió 5 év alatti gyermek életét követeli évente. Mindezek fényében a betegség gazdasági vonatkozásai sem elhanyagolhatóak, és a megfelelő terápiának alapvető jelentősége van a helyzet javításában.

Az előrehaladott vagy metasztatikus vesesejtes carcinoma (RCC, renal cell carcinoma) terápiájában egyre inkább tért hódítanak a célzott szerek, ezzel a betegség mindinkább a hosszú távon kezelhető kórképek felé mozdul el. Ezzel együtt a korábbinál több feladatot ró az onkológusra a hosszas terápiából adódó mellékhatások kezelése. Jelenleg hat célzott szer engedélyezett RCC eseteiben: a tirozinkináz-inhibitor (TKI) sunitinib és pazopanib, a multikináz-inhibitor sorafenib, a VEGF-elleni monoklonális antitest bevazicumab, valamint az mTOR-inhibitor temsirolimus és everolimus.