A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kiala­kulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.

A krónikus nem allergiás rhinitis patofiziológiája máig nem tisztázott. El­különítését segítheti, hogy kialakulásában nem azonosítható jól körülír­ható kiváltó tényező. Nyolc, részben átfedő altípusát különböztetjük meg. A kezelés módját a tünetek szabják meg, megegyezően az allergiás rhinitis terápiájával. A betegnek kerülnie kell az ismert triggerhatásokat. Első­ként választandó szerek az intranasalis kortikoszteroidok, az intranasalis antihisztaminok és az intranasalis ipratropium. Dekongesztáns és első gene­rációs antihisztamin együttes adása mérlegelendő akkor, ha a monoterápia nem enyhíti kellő mértékben a tüneteket.

A genetikai eredetű vesebetegségek jobb megismerése az elmúlt évtizedben lehetővé tette a veseműködés pontosabb megértését. Ritka genetikai defektusok kutatása gyakori – öröklött vagy szerzett - vesebetegségek kórélettani alapjait világította meg, s kiindulópontként szolgálhat új terápiás stratégiák kidolgozásához. 

Az aggasztó epidemiológiai mutatók ellenére az elmúlt évtizedek orvosbiológiai kutatásai mostohán bántak a COPD-vel. 

A gyógyszercsoport népszerűsége részben annak köszönhető, hogy kényelmesen adagolható, egyszerűen használható készítményekről van szó, részben pedig az inhalációs kortikoszteroidok hosszú távú alkalmazásával összefüggő aggodalmakkal magyarázható.