Súlyos ízületi gyulladásban szenvedő, elhízott betegeknél ízületi pótlás alatt és után nagyobb a szövődmények kockázata, ezért egyes szakértők vonakodva ajánlják az ilyen pácienseiknek az elektív műtéteket.

A pitvarfibrilláció antikoaguláns terápiája hatással van a veseműködésre. A CALLIPER vizsgálatban a szerzők tanulmányozták a vesefunkció romlását közepesen súlyos és súlyos vesebetegségben és pitvarfibrillációban szenve­dő betegeknél napi 15 mg rivaroxaban- és warfarinkezelés összevetésével. A rivaroxaban – 7368 beteg adatai alapján – szignifikánsan csökkentette a vesefunkció romlásának rizikóját a warfarinhoz képest, cukorbetegség fennállásától függetlenül.

A csípő- és térdprotézisek beültetésénél kezdetektől fogva az egyik legna­gyobb kihívást a beültetett idegen anyag körüli bakteriális fertőzés jelentet­te, ami a mai napig az egyik legsúlyosabb szövődmény. Az utóbbi években az ortopédia figyelme fokozottabban a periprotetikus infekciók témaköre felé fordult; számos munkacsoport foglalkozik a témával. Összefoglaló közlemények, áttekintő cikkek sora született a témakörben az utóbbi 5–10 évben, ám Magyarországon ilyen jellegű mű ez ideig nem jelent meg. Az ízületi protézisek körüli bakteriális infekciók korszerű diagnosztikájával és kezelési elveivel foglalkozik ez a tanulmány.

Azt kutatták, mi a legmegfelelőbb stratégia a thrombózisok megelőzésére a nagy csípő-, vagy térdízületi helyreállító műtétek után.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Cukorbetegek esetében a fertőzések kockázata a perioperatív HbA_1c- értékek emelkedésével együtt nő, ámbár nem minden betegnél érhető el a 7%-os célérték. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem adható meg egy olyan definitív HbA_1c-szint, mely csökkenti a protézis kör­nyezetében fellépő ízületi infekciók kialakulásának esélyét teljes csípőpro­tézis-műtétre előjegyzett betegek körében. A bizonyítékok alapján 7,5% alatti HbA_1c-értékek mellett kisebb valószínűséggel kell számítani ennek a posztoperatív szövődménynek az előfordulására (C szintű evidencia, két retrospektív kohorszvizsgálat alapján).

Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismer­tetésén keresztül a biszfoszfonátterápia indikációjának, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzerváló fogászati, fogpótlástani és szájse­bészeti ellátási lehetőségeinek összefoglalása. Ismertetjük a kúra mellék­hatásait és a terápiás szövődmények ellátási módszereit is. Az első rész a fogászati vonatkozásokat taglalja.

A vénás fekélyek nyílt sebek a bőrön, többnyire a lábszáron, leginkább a belboka felett. Alapos sebgondozás, a végtag vérkeringését javító komp­ressziós eszközök viselése nélkül elkerülhetetlen a szövődmények kiala­kulása, a fekélyek kiújulása.

A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

Egy új randomizált vizsgálatban a rivaroxaban hatásosabbnak bizonyult az enoxaparinnál a közepes orthopédiai műtétek utáni vénás thromboembóliák megelőzésében.

Egy 68 éves, elhízott férfi idült beteg­sége miatt jelentkezett kontrollvizs­gálatra. Egyedül a 3 héttel korábban az alsó végtagjain kialakult elszíneződés ag­gasztotta őt. Más bőrterületek nem voltak érintettek, fájdalomról vagy viszketésről nem számolt be a beteg.