Az egyénre szabott rákgondozás elve jól megmutatkozik az emlőrákos betegek ellátásában. Az emlő rosszindulatú daganatainak kezelésére különféle módszerek egész sora áll rendelkezésünkre, kezdve a műtéttől és a besugárzástól a kemo- és hormonterápián át egészen a célzott kezelésekig és a helyreállító emlőműtétekig. Az operábilis emlőrákok esetében száznál is több különböző terápiás terv közül választhatunk. Az orvos számára az jelenti a legnagyobb feladatot, hogy az adott körülményekhez szabja a tervet, melynek során a betegség biológiai sajátosságait és stádiumát éppen úgy figyelembe kell vennie, mint a beteg életkorát és általános egészségi állapotát, és emellett nem szabad megfeledkezni a beteg által megélt életminőségről sem. Az őrszemnyirokcsomó biopsziája (SLNB, sentinel lymph node biopsy) alapján nyerhető prognosztikai információk fontos szerepet játszanak az emlőrák terápiájának megtervezésében, ezért az American Society of Clinical Oncology is közzétette ezzel kapcsolatos irányelveit.  A nyirokcsomók állapota szabja meg, hogy szükség van-e teljes lymphadenectomia végzésére a regionális betegségkontroll eléréséhez, emellett elengedhetetlen az adjuváns kemoterápiára és radioterápiára vonatkozó döntések meghozatalához, a prognózis előrejelzéséhez, valamint a recidívák nyomonkövetéséhez is. Az SLNB által nyújtott információk birtokában modelleket dolgoztak ki, melyek segítségével előre jelezhető az emlőrák metasztatikus kockázata, ami mind a sebésznek, mind pedig a betegnek segítséget jelent olyan egyénre szabott kezelés megválasztásához, amellyel a lehető legteljesebb lokoregionális betegségkontroll és kozmetikai eredmény érhető el, mindez minimális relapszuskockázat árán. Más részről, nomogramok használhatók azon betegek azonosítására, akiknél nagyobb számban vannak jelen áttétes nyirokcsomók, és ugyancsak értékes adalékokkal szolgálhatnak azokban az esetekben is, amikor olyan betegnél kell mérlegelni az emlőeltávolítás vagy emlőmegtartás között, akiknél a rekonstrukció előtt szóba jön adjuváns sugárterápia szükségessége. Ezzel szemben nomogramokat fejlesztettek ki a metasztatikus spektrum másik végén azon alcsoport elkülönítésére is, ahol igen csekély a nem őrszemnyirokcsomók metasztatikus érintettségének esélye, ahol a teljes axilláris disszekció halasztható, melynek különösen akkor van nagy jelentősége, ha a beteg egyéb kórképben is szenved, illetve ha nagyobb valószínűséggel kell számítani szövődmény (pl. lymphoedema) jelentkezésére.