A lakossági szűrőprogramoknak, valamint a diagnosztikában és az onkológiai kezelésekben elért fejlődésnek köszönhetően az emlőrák korai (0–I–II.) stádiumaiban a betegek teljes gyógyulása várható az esetek túlnyomó többségében. Az eredmények az ultraradikális, majd az emlőmegtartó sebészet időszakait követően korszakváltás elé állítják a daganatos emlősebészetet. Az onkoplasztikai sebészet, nemcsak a daganatra, hanem a nőbetegre is fókuszálva, individuális, radikális tumoreltávolítást követően azonnali plasztikai emlőrekonstrukcióval megfelelő esztétikai eredményt hagy hátra. A modern eljárások mind szemléletükben, mind technikáikban alapvetően különböznek a hagyományos emlősebészettől. Közleményünkben átfogó és részletes áttekintést adunk a rekonstrukciós és onkoplasztikai emlősebészetről. Magyar Onkológia 55:40–52, 2011

Kulcsszavak: onkológiai emlősebészet, emlőrekonstrukció, onkoplasztikai sebészet

Az emlő egészének vagy egy részének elvesztése minden nő számára nagy megrázkódtatást jelent. A helyreállítás lehetőségeiről történő előrelátó, alapos és együttérző felvilágosítás a szülész-nőgyógyász felelőssége, mellyel megkönnyíthető a beteg felépülése. A helyreállító emlőműtétek annyira elterjedtek, hogy azok már szinte természetesnek tekinthetők, holott húsz évvel ezelőtt az ilyen beavatkozások még ritkaságnak számítottak. A korszerű rekonstrukciós műtétek egyre növekvő gyakorisága és kifinomultsága több tényezőnek tulajdonítható. Elsőként a műtéti technika jelentős fejlődése említendő. Ilyen a mikrosebészet megjelenése, amely lehetővé teszi a plasztikai sebészek számára, hogy az emlő újraformálásához szükséges nagy szövettömeget áthelyezzék.A nem autológ rekonstrukciós beavatkozásokhoz szükséges protetikai eszkö-zök megjelenése és biztonságossága is jelentősen fejlődött. Egy másik lényeges tényező az onkológus-sebészek mastectomiához való hozzáállásának formálódása, emellett manapság már a bőrmegtartó technikák is a szokványos ellátás részét képezik. Az elváltozás feletti bőrterület megőrzése is fontos az esztétikus emlőrekonstrukcióhoz. Ugyanakkor a helyreállító műtétek fellendülésében talán az játssza a döntő szerepet, hogy mind a betegek, mind a műtétet végző orvosok tisztában vannak azzal, hogy a beavatkozás csaknem valamennyi mastectomián átesett nő számára elérhető. E tényezők együttesen adnak magyarázatot arra, hogy napjainkban az érintett nők csaknem 25%-a választja a helyreállító műtétet, szemben az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején tapasztalt 3,4%-os aránnyal.