Az elmúlt évtizedben a sclerosis multiplex (SM) lefolyásának spektruma megváltozott. A természetes kórlefolyás enyhébbnek tűnik, a demielinizációs megbetegedés első jeleitől kezdve a progresszív szakaszáig. Ez valószínűleg több tényező kölcsönhatásának eredménye, beleértve a diagnosztikai kritériumoknak és a sclerosis multiplex epidemiológiai jellemzőinek változását, a korai és megfelelő betegségmódosító kezelések hatását, és a népesség általános egészségi állapotának javulását.

A generalizált gennyes pikkelysömör kezelésére vonatkozó jóváhagyás révén a szer már 12 évesnél idősebb gyermekeknek is adható.

Egy új megfigyeléses vizsgálat "mérhető", bár korlátozott mértékű kognitív hanyatlást talált a COVID-19 tartós tüneteivel küzdő embereknél.

A monoklonális gammopátiát kiváltó vírus eradikálásával megszakítható az abnormális sejtek termelését aktiváló jelátviteli folyamat.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy összefoglaló kifejezés, amely olyan tüdőbetegségeket jelöl, ahol a levegő áramlása korlátozott. COPD-s betegeknél a fizikai aktivitás bevezetése és fenntartása kihívások­kal teli, mivel a betegség jelentősen nehezíti a légzést. Ugyanakkor a rend­szeres testmozgás valójában javíthatja a COPD tüneteit. Ebben az áttekin­tésben a fizikai aktivitás klinikai hatásait tárgyaljuk, beleértve a komplex kardiopulmonális rehabilitációt is.

A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

A narkolepszia az orexinrendszer elégtelenségén alapuló neurológiai betegség, centrális hypersomnia, autoimmun, genetikus és környezeti etiológiával. Csak tüneti kezelése ismert, de szubsztitúciós kezelést ígérő orexinagonista szert fejlesztenek; az immunterápia eredményei ellentmondásosak.

Alzheimer-kóros betegek vérében perifériás immunrendszeri mutációkat figyeltek meg, ami epigenetikai diszregulációra utal.

A centrális vénás kanülök használata során bekövetkező fertőzések komoly terhet rónak a betegre és az ellátórendszerre egyaránt. Morbiditásuk és mortalitásuk jelentős. Az Egyesült Államokban minden évben 30–40 000 esetet regisztrálnak, a kezelés egyenként körülbelül 45 000 dollárba kerül. Kialakulásukban szerepet játszhatnak beteggel, eszközzel és annak behe­lyezésével kapcsolatos tényezők. Kezelésük komplex, nehéz, de lehetséges. Az elérhető erek korlátozott száma és az esetleges szövődmények, valamint a betegeknek tulajdonítható faktorok miatt egyre inkább a kanülök meg­tartására irányuló törekvések állnak a kutatások homlokterében.