Korai petefészek-kimerülés esetén az ovariumok 40 éves kor előtt elvesztik működőképességüket. Ez magas morbiditással és mortalitással jár. A tü­szőhormon termelésének csökkenése miatt a menopauza szindróma tü­netei, elsősorban a hőhullámok gyakrabban és erősebben jelentkeznek, meddőség alakul ki. Károsodik az endoteliális működés, nő az iszkémiás szívbetegség, az iszkémiás stroke, valamint a csontritkulás okozta törési kockázat. 

Az egészséges életmód fontos a betegségek megelőzésében, a már kialakult betegségekben pedig követése az első megteendő lépés.

A kóros fáradékonyság a sclerosis multiplex gyakori tünete, ráadásul a betegek többsége a legkellemetlenebb tünetek közé sorolja. Prevalenciáját 50 és 83% között említik, az eltérő értékek a mérések és minták különbözőségével magyarázhatók. A fáradékonyság meghatározása SM-ben: „a fizikai és szellemi energia olyan jelentős mértékű hiánya, amely a beteg és gondozója által egyaránt észlelhető, és gátolja a szokásos tevékenységeket”.

A balneológiában az elmúlt évszázadban a kezelések főleg a tapasztalato­kon alapultak, ám az utóbbi néhány évtizedben már a bizonyítékok kerültek előtérbe. Hazánk igen kedvező geotermikus adottságai következtében a termálvíz orvosi célú felhasználásában és az ilyen tárgyú orvosi tanul­mányok publikálása terén a világ élvonalába tartozunk.

Életmódunk miatt az alacsony magnéziumszint okozta problémákkal egyre gyakrabban kell számolnunk. A hipomagneziémia aluldiagnosztizált álla­pot, előfordulása kb. 2% az átlagpopulációban, a lappangó esetek aránya egyes betegcsoportokban akár 80% is lehet. A Mg anyagcseréjét a bél­ből történő felszívódás, a renális visszaszívódás és a csontbeli raktározás határozza meg. E folyamatok újabban megismert részletei magyaráznak több genetikai vagy farmakológiai eredetű, alacsony magnéziumszinttel járó állapotot. A megfelelő fiziológiás Mg-forrást biztosító étkezés annak általános pozitív hatása miatt is támogatandó. Hazánkban az ajánlott napi bevitel 375 mg. Túladagolástól főként krónikus veseelégtelenségben kell tartani. A cikkben a Mg fiziológiás és egyes kórfolyamatokban betöltött szerepét ismertetjük.

A sclerosis multiplexes betegeknek már a diagnózis felállításakor nagyobb valószínűséggel vannak más, társult egészségügyi problémái is, mint nem SM-es embereknek.

A temporomandibuláris betegségek (TMD) váz-izomrendszeri és neuromuszkuláris kórképek heterogén csoportját jelöli, incidenciájuk 20 és 40 éves kor között a legnagyobb. Gyakori tünet az állkapocs fájdalma vagy működészavara, a fejfájás, a fül és az arc fájdalma. Az etiológia soktényezős. A kórismézésben a képalkotó vizsgálatok akkor hasznosak, ha záródási rendellenesség vagy ízületen belüli elváltozás gyanítható. Legtöbbször javulást hoznak a nem invazív kezelési módszerek: betegedukáció, kog­nitív viselkedésterápia, gyógyszerek (benzodiazepin, antidepresszívum stb.), fizikoterápia, okklúziós eszközök. Kezelésre nem reagáló esetekben a beteget szájsebészhez kell iránytani.

Összefüggés lehet egyes nehezen diagnosztizálható, fájdalmas autonóm idegrendszeri problémák – paresztézia, fejfájás, kimerültség, ortosztatikus vérnyomásproblémák – és a HPV oltás között.

Fibromialgiában a testedzés aktiválja a fájdalom modulációjával kapcsolatos agyi központokat, és hatásos kezelés lehet.

A betegek jelentős hányada krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom miatt keresi fel háziorvosát, a reumatológiai vagy ortopédiai szakrendeléseket. A hatásos fájda­lomcsillapító kezelés nemcsak a funkcionális állapotot, hanem az életminőséget is javítja, a munkaképesség fenntartásával vagy helyreállításával a háttérben álló kór­képek által okozott gazdasági terhet is csökkenti. A fájdalomcsillapítók elterjedt al­kalmazása ellenére a betegek közel fele elégtelennek érzi a gyógyszerek hatását. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a mozgásszervi eredetű fájdalmak leggyako­ribb okairól, az egyes kórképek által okozott panaszok jellegzetességeiről és a fájda­lomcsillapítók egyes csoportjainak alkalmazási lehetőségeiről.