A monoaminerg antidepresszívumok rokon hatásmechanizmusa hasonló tulajdonságokat és hasonló korlátokat is jelent. A továbblépés kulcsát az új alapkutatások és az ezekre épülő innovatív farmakológiai megközelítések jelentik. Az antidepresszívumok új generációját ma az agomelatin, illetve a még újabb a vortioxetin képviseli, de a ketamin típusú szerek hatásának jobb megértése akár további (glutamáterg?) gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet.

A tanulási folyamatokban szerepet játszó agyi ingerületátvitelt rontja egy fehérje részleges hiánya. Ez magyarázhatja a Down-kórt kísérő kognitív károsodást.

Egy metaanalízis szerint a depressziós személyekben alacsonyabb a vér cinkszintje, mint a nem depressziósokban.

A major depresszió az emberiség kb. 21%-át érintő krónikus, visszaesésekre hajlamos betegség. Az összes betegségterhek világrangsorában 2004 óta a harmadik helyen áll, és húsz éven belül az első hely­re kerülhet. Gyakran „komorbid” állapotokkal társul, sú­lyos funkciókárosodással és szociális zavarokkal jár, ami az életminőség jelentős romlásához vezet.

A mai antidepresszívumok többsége a centrális monoamin-neurotranszmisszió facilitálásával hat. A rokon hatás­mechanizmus az egyre újabb szerek hatásossága és jobb tolerálhatósága mellett hasonló korlátokkal jár – a hatáskezdet késlekedésétől egyes zavaró mellékhatásokon át néhány tünet (mint az örömtelenség) lassú és gyakran csak részleges javulásáig. A kutatás során a cirkadián ritmusok depresszióban jellemző zavarai adták az ösztönzést az első gyökeresen más hatásmechanizmusú „ritmusterápiás antidepresszívum”, az agomelatin kifejlesztéséhez.