A nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szerek nélkülözhetetlenek a mozgásszervi betegségek kezelésében. Az NSAID szerek alkalmazása azon­ban a tápcsatorna nyálkahártyájának károsodásával, beleértve peptikus fekélybetegség képződésével és szövődményeinek kialakulásával járhat. A mellékhatások és szövődmények megelőzése során a gasztrointesztinális kockázati tényezők mellett elsősorban a kardiovaszkuláris kockázatot is fi­gyelembe kell venni. A hatékony gastroprotectiót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész hazai útmutató vagy ajánlás. A közlemény a leg­újabb evidenciák tükrében, gasztroenterológus és reumatológus szakértők multidiszciplináris konszenzusa alapján összefoglalja az NSAID-kezeléssel kapcsolatos legfontosabb útmutatásokat.

Az Aging című szaklap egyik cikke azt szerint az idősekben jelentősen nagyobb mortalitással járó koronavirus-betegségek megelőzhetők, illetve kezelhetők lehetnek a különböző szenolitikumokkal és öregedés elleni szerekkel.

Bevezetés
Sclerosis multiplexben (SM) a gyulladásos és a neurodegeneratív komponensek egymáshoz való aránya és egymásra gyakorolt hatása meglehetősen eltérő, függően a beteg életkorától, betegsége időtartamától, de legfőképpen attól, hogy a betegség klinikailag relapszáló-remittáló vagy progresszív fázisban van-e. A jelenleg elérhető SM-terápiák közös nevezője az immunkaszkád lépéseire kifejtett hatás. Relapszáló SM-ben (RSM) az immunterápiák sikere az időszakos gyulladásos aktivitás gátlásában rejlik. Ez számszerűsítve az új és halmozó agyi léziók keletkezésének akár 94%-os és a relapszusok előfordulásának 68%-os csökkentését jelenti. RSM-ben az elérhető kezelési lehetőségek évről évre bővülnek, azonban csak kevés, szerényen pozitív tanulmány áll rendelkezésre a progreszszív formájú/stádiumú SM kezeléséről. Számos randomizált vizsgálatban a fellángoló gyulladás gátlása rövid távon a rokkantság romlásának gátlására volt lefordítható. A progresszív SM formákban a gyulladás minőségileg különbözik a relapszáló-remittáló SM-étől. A progresszív SM jellemző vonása a kompartmentalizált gyulladás leptomeningealis limfocitás és makrofágos follikulusok és beszűrődés formájában.

A British Medical Journal szerkesztői engedélyezték egy tanulmány meg­jelenését, amely felvetette, hogy a hosszú távon alkalmazott ACE-gátló-kezelés az angiotenzinreceptor-blokkolókkal (ARB) összevetve növelheti a tüdőrák gyakoriságát.

A reumatoid artritiszhez (RA) gyakran társul egy vagy több másik betegség – annál gyakrabban, minél idősebb a beteg és minél hosszabb ideje tart az RA. A kísérő be­tegségek befolyásolják az RA kimenetelét és behatárolják a terápiás lehetőségeket. Az RA aktivitásának visszaszorítása mellett a fennálló kísérő betegségek szűrése és szoros ellenőrzése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a további károsodást. A sikeres kezelés fontos feltétele a jó együttműködés a háziorvos, a reumatológus és a betegellátásba bevont egyéb specialisták között.

Gyakran hallunk, olvasunk az étrend-kiegészítők és az ún. funkcionális élelmiszerek elsődleges és másodlagos kardiovaszkuláris prevenciós hatásáról, ha másutt nem, az ilyen termékek hirdetéseiben. Az eddigi klinikai vizsgálatok azonban nem iga­zolták, hogy a különféle antioxidánsok, szterinek és más kiegészítők rendszeres fo­gyasztása védelmet nyújtana a „kemény kardiovaszkuláris kimeneteli események­kel”, pl. a szívizominfarktussal vagy a szélütéssel szemben. Egyes vizsgálatokban éppenséggel ártalmasnak bizonyult egyik-másik étrend-kiegészítő pótlása. Az ét­rend-kiegészítők használatának általános ajánlásához több hatásossági és biztonsá­gossági adatra lenne szükség.

A száraz szem könnyfilm instabilitást, könnyhiperozmolaritást, szemfelszíni irritációt és gyulladást okoz. A kezelés első vonalába a könnypótlás tartozik. Középsúlyos esetekben konzerválószer-mentes készítményeken, helyi gyulladáscsökkentőkön kívül könnypontelzáró műtét, terápiás kontaktlencse, párakamra használata jön szóba. Súlyos esetekben autológ szérum cseppentése, szisztémás gyulladásgátlás, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. 

Az elmúlt években számos újdonság és áttörés jelentkezett a hiperurikémia és a köszvény területén. Közelebb kerültünk a betegség (immun)pato­gene­zi­sé­nek megértéséhez, új gyógyszerek és diétás, életmódi adatok születtek. Tavaly pedig megjelent egy új terápiás ajánlás, mely érinti a rohamoldás, a roham­pro filaxis, a fenntartó gyógyszeres és életmódi kezelés gyakorlatát. Ez az új ajánlás, hazai viszonyokra adaptálva, jól alkalmazható a köszvény és társbetegségei célirányos kezelésére.