Egy új kínai vizsgálatban kiderült, hogy a kalóriabevitel korlátozásával végzett intermittáló koplalással nem lehet több kilót leadni, mint a kalóriabevitel korlátozásával.   

Egy friss tanulmány szerint a magas kockázatú, korai stádiumú, epithelialis petefészekrák mellé a betegek többségénél már igen korán hasi vagy kismedencei fájdalom, megnövekedett derék körtérfogat vagy teltségérzet társul.

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

Rezisztens hypertoniában gyakoriak a neurokognitív károsodások, különösen a végrehajtó működés deficitjei. Az aerob fitnesz, a mikrovaszkuláris funkció és a cerebrovaszkuláris kockázati tényezők a neurokognitív funkció független befolyásoló tényezői. 

Az elhízás a leggyakoribb metabolikus betegség a világon. Egyes elhízott egyéneknél Pickwick-szindróma  (obesitas-hypoventilatiós szindróma, OHS) alakul ki súlyos nappali álmossággal. A betegek többsége obstruktív alvási apnoéban is szenved, ami erélyes kezelést indokol. Az OHS kezelése főként a testsúly csökkentéséből áll. 

A krónikus obstruktív tüdőbetegség jelentős részben szisztémás gyulla­dásos betegségnek tekinthető, melyben emelkedik számos gyulladásos mediátor szintje. 

A Magyar Orvostársaságok és Egyesüle­tek Szövetsége (MOTESZ) által koor­dinált Szív és Érrendszeri Nemzeti Program és számos alprogram sikeresen valósította meg a lakossági egészség-felvilágosítást, az egészségmegőrzés feladatainak is­mertetését és ezeken keresztül a beteg­ségmegelőzést.^1–3A korábbi években az „Éljen 140/90 alatt!” program,⁴az „Ereink Védelmében (ÉRV)” Program, a Nemzeti Diabétesz Program, a Stroke Program, az Infarktus Regiszter, az elhízás és a kolesz­terincsökkentés, illetve a „Mozgás = Egész­ség” programjai mindezek megvalósulási színterei, lehetőségei voltak.

A belek gázossága, a puffadás és böfögés egy sor kórállapot kísérője lehet, de leggyakrabban funkcionális gyomor-bél rendszeri eltérésekhez társul, melyek jellemzője a motilitás zavara és a viszcerális hiperszenzitivitás. Ki­merítő kivizsgálás nélkül is jól elkülöníthető egymástól a puffadás gyomor eredetű, bél eredetű és székrekedéssel kísért formája. E tünetek hátteré­ben leggyakrabban funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma vagy krónikus idiopathiás obstipatio húzódik meg. A funkcionális emésztőszer­vi panaszok kezelésének első lépése az empirikus terápia. Fény derülhet gluténnal és az ételek más összetevőivel szembeni nem coeliakiás érzé­kenységre, ám a szigorú kizárásos diéták rutinszerű alkalmazása mellett nem szól elég adat.

Egyértelmű, hogy a 2-­es típusú diabétesz szorosan összekapcsolódik a magas morbiditási és mortalitási aránnyal. A diabétesz utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett prevalenciája az ellátó rendszerekre is óriási terhet ró. 

Bevezetés
A 2­es típusú diabétesz (T2DM) nagyon sok és egyre több embert érint – a cukorbetegek 2015­ben 415 millióra becsült száma 2040-­re várhatóan 642 millióra emelkedik, a prevalencia 8,8%­ról 10,4%­ra nő (az International Diabetes Federation, IDF adatai). Ebben a helyzetben az jelenthet beavatkozási lehetőséget, hogy a T2DM és szövődményei sok esetben megelőzhetők az időbeli felismeréssel, a korai diagnosztizálással, vagyis a prediabétesz felismerésével. A valóság azonban egyelőre az, hogy a diagnózist a legtöbb esetben nem sikerül idejekorán megállapítani. Ennek hátterében részben az alapellátásbeli szűrés hiányosságai állhatnak, csakhogy ennek gyakorlatáról keveset tudunk. Ezért az alábbiakban ismertetendő vizsgálattal a szerzők azt kívánták tisztázni, milyen tényezők befolyásolják az alapellátás orvosait a diabétesz szűrésében (kiket és hogyan szűrnek), illetve hogyan beszélik meg betegeikkel a szűrés eredményét.