Az adatok újraértékelése után az Európai Gyógyszerügynökség súlyos COVID-19-ben ismételten javasolja dexamethason adását.

Egy most megjelent meta-analízis szerint a súlyos akut vesekárosodásban szenvedő, válságos állapotú betegeknél a sürgősségi indikációk kivételével halasztható a veseműködést pótló kezelés anélkül, hogy romlana a rövidtávú túlélés.

Allopurinol alkalmazásakor – nagyon ritkán – életveszélyes hiperszenzitivitási szindróma léphet fel. Ha indokolt az allopurinolkezelés, figyeljünk a vesefunkcióra, és kis adaggal indítsuk a kezelést, a beteg szoros megfi­gyelése mellett. Esetünkben a hiperszenzitivitási szindróma súlyos máj­elégtelenségbe torkollott, és a gyors májtranszplantáció mentette meg a beteg életét.

A direkt trombingátló dabigatran vagy a Xa-faktor-gátló rivaroxaban, apixaban elő­nye a hagyományos terápiával szemben – a bizonyított hatásosság, a kényelmes alkalmazhatóság, a széles terápiás ablak, a rövid felezési idő, az előre meghatároz­ható dózis–hatás válasz, a kevesebb interakció mellett – a kisebb vérzési kockázat. A hosszú távú előnyök vonatkozásában nemcsak a meglévő indikációk megtartása és bővítése lehet döntő, hanem a gasztrointesztinális és egyéb vérzések gyakorisá­gának csökkenése is.

A belgyógyászat egy nagy területé­nek 20 éves fejlődését sokféleképpen össze lehet foglalni. Jelentős elméleti nefrológiai tudományos eredmények születtek ebben az időszakban, és a klinikai kutatás fejlődése is szembeszökő. A gyógyszeres kezelés radikális meg­újulásával a vesebetegek életkilátásai és életminősége is sokat javult. Az elmúlt két évtized alatt a magyarországi dialí­ziskezelés magas színvonalúvá vált és a transzplantációs gyakorlat előtt is új lehetőségek nyíltak. Ezek alapján a szer­zők úgy döntöttek, hogy a következő főbb szempontok alapján mutatják be a nefrológia hazai alakulását:
• A hazai nefrológiai tudomány fejlő­dése
• A hazai klinikai nefrológia fejlődése
• A hazai dialíziskezelés fejlődése
• A hazai transzplantáció fejlődése

Az akut vesekárosodás a vese inkretorikus és exkretorikus működésének hirtelen, sokszor többszervi elégtelenség részeként fellépő zavara. Az extrakorporális kezelés korai megkezdése csökkentheti a kritikus állapotú betegek halálozását. Minden kritikus állapotú betegnek szüksége van bizonyos dialízisdózisra, de a dózis e határérték fölötti további növelése nem javítja a túlélést a teljes, inhomogén betegcsoportban.