A sclerosis multiplex ismeretlen etiológiájú demielinizációs gyulladásos betegség. A korábbiakban is felmerült már, hogy vírusfertőzés lehet a betegség fő kiváltó oka, ezen belül is az Epstein–Barr-vírussal (EBV) történő megfertőződés. Becslések szerint az emberek 95%-a fertőződik EB vírussal, már fiatal felnőtt korban. Figyelembe véve azt is, hogy az SM ritka betegség, érthetővé válik, hogy miért limitált klinikai vizsgálatok megtervezése és kivitelezése a témakörben. Jelen hosszmetszeti, 20 éves periódusra kiterjesztett tanulmányban a szerzők azt a hipotézist vizsgálták, miszerint az EBV vírusfertőzés lehet az SM betegség fő kiváltó tényezője. A kohorsz tanulmány vizsgált populációját az Amerikai Egyesült Államok had- seregében aktív szolgálatot teljesítő 10 millió fiatal képezte. Ezen fiatalok a katonai szol- gálat megkezdése előtt HIV-szűrésen estek át, mely vizsgálatot előírás szerint kétévente ismételték, a vérmintákat egy katonai archívumban tárolták, így rendelkezésre álltak az egyének mintái további lehetséges kutatási célú felhasználásra.

Egyes COVID-19 elleni vakcinák kapcsán beszédtéma lett az adenovírusok vektorként való – a sejtbe genetikai információt juttató – használata. Ez a technológia azonban nem új, évtizedek óta használják kiterjedten, többek között idegrendszeri folyamatok, lehetséges terápiák kutatására is.

A kutatók a Schizophrenia Bulletin című lapban korreláció lehetőségét vetették fel a szkizofrénia és az Epstein−Barr-vírus között.

Adenovírusok élethossziglan lappanganak az immunsejtekben, külső vagy belső hatásokra aktiválódnak, tünetmentesen ürülnek, generalizált halá­los opportunista fertőzéseket okozhatnak. Kockázati tényező pl. a HIV-fertőzés és a terápiás immunszuppresszió. Génterápia céljára vektorként használhatók.

A krónikus fáradtság szindróma a klinikumban kevéssé ismert kórkép, bár meghatározott diagnosztikus kritériumai vannak. Gyakori, hogy a negatív eredményű szomatikus kivizsgálást követően a beteget pszichiátriai beteg­nek, pl. depressziósnak minősítik, és pszichiáterhez utalják. A krónikus fá­radtság szindróma tünetei csakugyan mutathatnak átfedést a depresszióval is, mégis önálló kórképről van szó. Csupán rendkívül körültekintő, negatív eredményű kivizsgálást követően mondható ki ez a diagnózis.

A szívizom gyulladása életkorra való tekintet nélkül bármikor kialakulhat. Lefolyása változó: a betegség lehet tünetmentes, de esetenként sürgős­ségi és intenzív terápiás ellátást igényel. Az autoimmun, illetve a vírusos eredetű akut és krónikus miokarditisz terápiájára specifikus kezelési mód­szerek állnak rendelkezésre. Ezek alkalmazása előtt azonban el kell végezni a szívizom-biopsziát.

Sokféle életkorfüggő immunológiai változás zajlik a különböző szervekben. A csecsemőmirigy sorvadásának jobb megértése és az azt megállító mód­szerek (pl. hormon vagy citokin indukálta timopoézis) fejlesztése segíthet az öregedéssel járó immunológiai változások feltartóztatásában. Vakcinákkal is csökkenthető az idősek megnövekedett fertőzési és halálozási kockáza­ta. A jövőben jobb oltási stratégiákkal, célzott oltóanyagokkal óvhatjuk meg idős betegeinket a fertőzésektől, az immunszeneszcencia folyamatait részletesen megismerve lassíthatjuk immunkompetenciájuk gyengülését.

Az uveitiszt – a szivárványhártya–sugártest–érhártya egység gyulladását – sokféle rendellenesség okozhatja. Az esetek 30–45%-ában szisztémás betegség áll a hát­terében. Ha a kórtörténet, az első kivizsgálás nem fedi fel a kiváltó okot, tanácsos szifiliszpróbát végezni, illetve mellkasröntgent a szarkoidózis vagy a tuberkulózis kimutatására. Esetenként hasznos a B27 leukocitaantigén tipizálása. A gyógyszer in­dukálta uveitisz a gyógyszer alkalmazása után napokkal-hónapokkal jelentkezhet. Az 50 évesnél idősebbek gyulladáscsökkentő kezelésre nem reagáló középső vagy hátsó uveitisze esetén gondolni kell a primer okuláris limfóma lehetőségére.

Néhány gyakori fertőzés kapcsán szignifikánsan fokozódik a gyermekkori stroke előfordulásának esélye, ám a rutin vakcináció hozzájárulhat a kockázat mérséklődéséhez – hozták nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos adatokat az Amerikai Stroke Társaság 2014-es nemzetközi stroke-konferenciáján.

Az elmúlt 20 esztendő bőrgyógyászati fejlődése hazánkban jól nyomon követ­hető az egyetemi oktató-, betegellátó és kutatóközpontok nagyívű fejlődé­sében, valamint a kísérletes és klini­kai eredmények publikációin keresztül. A III. szintű betegellátást nyújtó közpon­tokban hozzáférhetők az Európában befogadott, legkorszerűbb eljárások, vizsgálatok, biológiai terápiák, fény- és lézerkezelések. Míg az egyetemek vonzereje a fiatalok számára nagy, a bőr-és nemibeteg-gondozó intézetekben dolgozók között idősebbek, sokszor nyugdíjas korúak dolgoznak, és szak­emberhiánnyal találkozunk: jól képzett bőrgyógyászaink iránt van kereslet kül­földön. A szakmában markánsan van jelen a szabadidőben gyakorolt magán­praxis az állami egészségügyi ellátás és az egyetemi munka mellett is, ugyan­akkor egyre több az önálló magánren­delő. A magánszféra nagymértékben a kozmetológia irányába orientálódott.