Az első adatok alapján a több évig hordható beültetett gyógyszerkibocsátó lencse jó eredményeket mutatott nyíltzugú glaukóma és okuláris hipertenzió kezelésében.

Évente csaknem 250 új ritka genetikai betegség kerül felismerésre. Mende­li-öröklésmenetet mutató monogénes betegségek több mint 4000 ismert génnel hozhatók kapcsolatba. Cikkünk célja, hogy segítsen a ritka beteg­ségek közötti eligazodásban. Megmutassa, hogy ritka betegség azono­sítása, kezelése mely weboldalakon és mobilalkalmazások segítségével lehetséges. Melyek azok az adatforrások, melyek könnyen hozzáférhetők, megbízhatók és pontos adatokat tartalmaznak. A https://www.Rx-genes. com oldal például valójában a kezelhető genetikai betegségek online kom­pendiumát adja a kezünkbe.

Az osteoarthrosis az ízületi porc mennyiségi és minőségi károsodásával jellemzett degeneratív ízületi megbetegedés, mely a porcon túl érinti a subchondralis csontot, az ízületi tokot, a környező lágyrészeket és izmo­kat. A betegség lefolyása progresszív és funkciókárosodáshoz, rokkantság­hoz vezethet. A nemzetközi szakirodalomban a kórfolyamat elnevezése az osteoarthritis, mely a gyulladás szerepére is utal a patogenezisben.

A mitochondrialis betegség az egyik leggyakoribb metabolikus betegség, mely öröklődhet a mitochondrium saját DNS molekulája (mtDNS) által vagy a mitochondrium működését meghatározó csaknem 1500 nukleáris gén által. A maternális öröklődést mutató mtDNS betegségben szenve­dők a mitochondrialis helyettesítő terápia segítségével szülhetnek egész­séges gyermekeket. Az eljárás egy továbbfejlesztett in vitro fertilizációs technika, melynek során az mtDNS-beteg anya nukleáris DNS-ét ültetik be egy harmadik fél, a donor enukleált petesejtjébe, melyben egészséges mtDNS-tartalmú mitochondriumok vannak. Így meg lehet előzni az mtDNS betegségek továbbadását.

A presbyopia tartós, és eredményes sebészi megoldása az emberiség régi óhaja. A modern mikrosebészeti és műtéttani eszközök mellett a biokompatibilis, összehajtható műlencsék képesek jelenleg optikailag a legjobb távoli és közeli látás élményét biztosítani a pácienseknek. A mű­lencsék között a multifokális műlencsék, továbbá a kiterjesztett mélység-élességű műlencsék számítanak a legmodernebbeknek. Egyéni mérlegelés alapján, a pácienssel közösen kell kiválasztani a számára legmegfelelőbbet, ehhez a szem állapotát, a beteg foglalkozását és hobbiját is figyelembe kell venni. A presbyopia sebészi korrekciója magas fokú elméleti felkészültsé­get és sebészi gyakorlatot igényel, a legmegfelelőbb eredmények elérése érdekében.

A molekuláris biológia, az őssejtkutatás és a látással foglalkozó tudomá­nyok innovációi lényegesen bővítették eszköztárunkat a retinadisztrófiák következtében kialakult látásvesztés kezelésére. A diagnózis korai klinikai felismerése és a genetikai háttér tisztázása nélkülözhetetlen, hiszen a pon­tos genotípus és fenotípus ismerete a betegek számára lehetővé teheti a ma még csak klinikai tanulmányok kereteiben elérhetőúj terápiás módszerek kipróbálását.

Kisérleti stádiumban az atrófiás, időskori macula degenerációt a megmaradó természetes perifériás látás és a központi látást biztosító szubretinális implantátum együttesével lehet kompenzálni.

Az amerikai Mayo Klinika és a Medscape közös video-sorozatában Dr. Christopher V. DeSimone (kardiológus, a CV marketing orvosigazgatója) és a speciális téma szakértője, Prof. Dr. Sorin Pislaru (konzultáns orvosprofesszor, szintén Mayo Clinic, Rochester, Minnesota) beszélgetett a bioprosztetikus implantált szívbillentyű trombózisáról BVPT.

Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismerte­tésén keresztül az indikációnak, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzer­váló fogászati, fogpótlástani és szájsebészeti ellátási lehetőségeinek össze­foglalása. Ismertetjük a kúra mellékhatásait és a terápiás szövődmények el­látási módszereit is. A második részben szájsebészeti kérdéseket tárgyalunk.

Időszakosan felkell ajánlani a szorongás és depresszió szűrésének a lehetőségét az implantálható kardioverter defibrillátort viselő betegek számára, mégpedig nemcsak a beavatkozás utáni korai időszakban, hanem hónapokon vagy akár éveken keresztül.