Az axiális spondylarthritis (axSpA) kezelésére jelenleg kétféle hatóanyag áll rendelkezésre: a tumor necrosis factor (TNF) gátlók és az interleukin-17 (IL-17) gátló biológiai terápiák, viszont hamarosan két vizsgálat alatt álló hatóanyag kerül majd várhatóan az FDA elé, nevezetesen a tofacitinib és az upadacitinib nevű orális Janus kináz gátló, melyeket spondylitis ankyloticában és az axiális spondylarthrosisban szenvedő betegek kezelésére javasolnak.

Számos betegségben előfordulhatnak gyűrűszerű bőrelváltozások, mint pl. a tinea corporis, a Lyme-kórt jelző erythema migrans, a plakkos psoriasis, a hiperszenzitivitási reakcióként fellépő erythema multiforme, a lichen planus, a nummuláris ekzema, a pityriasis rosea vagy az urticaria – hogy csak a gyakoribbakat említsük. Mindezek felismerésében, elkülönítésében, terápiájában segíti a nem bőrgyógyász olvasót a cikk.

Az ún. rózsahámlás gyakran önmagától is megszűnő bőrkiütés, mely a tör­zsön kialakuló „hírnökfolttól” a Langer-vonalak mentén terjed végig a törzs és a végtagok bőrén. A bőrkiütés tipikusan 2 hét alatt válik generalizálttá a hír­nökfolt megjelenése után. A bőrtüneteket általános fáradtságérzés, kimerült­ség, hányinger, fejfájás, ízületi fájdalmak, nyirokcsomó-nagyobbodás, láz és torokfájás is kísérheti. A tünetek kortikoszteroidokkal és antihisztaminokkal, esetleg aciklovirral enyhíthetők. Súlyos esetekben szóba jön UV fénykezelés is. Terhesség alatt a pityriasis rosea spontán vetélést okozhat.

A családorvosnak tudnia kell elkülöníteni a potenciálisan malignus és az egyértelműen benignus bőrdaganatokat, az utóbbiak egy része nem igényel kezelést, másik részük – változó tulajdonságú, tüneteket okozó vagy kozme­tikai problémát jelentő elváltozások – kezelése a családorvosi rendelőben is megvalósítható. 

A hidradenitis suppurativa (HS) vagy acne inversa az életminőséget je­lentősen rontó, súlyos egészségkárosodással járó krónikus, gyulladásos megbetegedés, elsősorban az axilla, a lágyékhajlat és az anogenitális régió érintettségével. A pubertás után jelentkezik, hosszú lefolyása során gya­kori fellángolások és kiterjedt hegesedés jellemzik. 

Egy retrospektív vizsgálat szerint súlyos aknéban a betegeket gyakran az irányelvek szerinti időtartamnál sokkal hosszabb ideig kezelik antibiotikumokkal, mielőtt végül az izotretinoinra térnének át.

Az onkoterápiában egyre nő a célzott szerek, közülük is elsősorban az epidermális növekedési faktor receptorát, illetve a tirozin-kinázokat gátló hatóanyagok jelentősége. 

A szem vörössége nélkül jelentkező fájdalom a látást veszélyeztető állapot első jele is lehet, pl. szűk zugú glaukóma esetén. Óriássejtes arteritis esetén sürgős szteroidkezelést kell indítani. A kisugárzó fájdalom forrása pl. melléküreg-betegség vagy neurológiai elváltozás lehet.