Az akut pankreatitiszt legtöbbször epekő vagy krónikus alkoholfogyasztás okozza. A diagnózishoz három jel/tünet (hasi fájdalom, a szérumban három­szoros amiláz- és/vagy lipázszint, képalkotáskor jellegzetes elváltozások) közül kettőnek kell jelen lennie. A kontrasztanyagos CT jól jelzi a súlyosságot és a prognózist. A kezelés kezdetén fontos a fájdalomcsillapítás, a folyadék­pótlás és a bél nyugalomba helyezése. Az első 48–72 órában monitorozni kell a beteget. Ha a belet tartósan nyugalomba kell helyezni, enterális táplálás mellett kevesebb a szövődmény, mint parenterális tápláláskor. Epekő okoz­ta pankreatitiszben az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfia csökkentheti a kórházi tartózkodás időtartamát és a szövődmények arányát.

„A szem a lélek tüköre” – tartja a régi mondás, de hozzátehetjük, hogy az érrendszer „tüköre” is.Mostani számunk bevezető tanulmánya és szimpóziuma is a leggyakoribb népbetegség, az atherosclerosis és a szem kapcsolatával foglalkozik. Tanulmányában Somlai Judit főorvos asszony az ocularis stroke-ot, a súlyos, gyakran látásvesztéssel járó érrendszeri katasztrófát ismerteti. A hazai statisztikák alapján felhívja a figyelmet arra, hogy a cerebrális stroke-kal ellentétben – melynek leggyakoribb kiváltó oka a hypertonia – a szemben bekövetkező tromboembolizáció legfontosabb kockázati tényezői a hyperlipidaemia és az arteria carotis interna atheromatosisa. A szépen illusztrált tanulmány a szemet károsító egyéb érelváltozásokat is tárgyalja, kitűnő áttekintő táblázatában az európai, amerikai és magyar terápiás ajánlásokat foglalja egységbe.   A szimpózium bevezetője, Kovács Bálint professzor úr tollából, a retina betegségei közül két kórformára koncentrál, melyek közül a hypertonia által okozott szemfenéki eltérések fontosságára hívja fel a figyelmet, külön hangsúlyozva a malignus hypertonia egyszerű szemtükörrel való felismerésének lehetőségét. Erről a témáról szóló cikkünkben gazdag illusztráció segíti az olvasót a különböző szemfenéki eltérések elkülönítésében, részletes kommentárjában pedig Hatvani István professzor úr felhívja a figyelmet a szemfenéki vénás elzáródások diabetesben különösen nagy kockázatára. A trombolitikus kezelés ugyanis veszélyeket rejt magában, ha nem elzáródásról, hanem csak pangásról van szó, másrészt az egyéb okok miatt végzett preventív antikoaguláció szemfenéki vérzéses szövődményeket okozhat. A józan megfontolás és a rendszeres ellenőrzés tehát szemünk világa szempontjából is fontos. A szimpózium másik közleménye egy öröklődő malignus szembetegséggel, a retinoblastomával foglalkozik. Ha idejében felismerik, jó esély van a daganat eradikálására. Fiedler Orsolya tanársegéd asszony részletes kommentárja természetesen felhívja a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a retinoblastoma gyógyítása gyakran szükségessé teszi az egyik, esetleg mindkét szem enukleációját.   A kardiovaszkuláris betegségek egyik korai, nagyon fontos kockázatjelzője a microalbuminuria és a proteinuria. Részletes, szépen illusztrált cikkünkben a microalbuminuria jelentőségéről és a mindennapi gyakorlatban történő alkalmazásáról olvashatnak. Páll Dénes tanár úr kitűnő kommentárja arra is felhívja a figyelmet, hogy – hasonlóan a vérnyomáshoz vagy a szérum-koleszterinszinthez – a microalbuminuria kockázatot jelző értékei is folyamatosan nőnek, a legalacsonyabb szintről a klinikai proteinuria legsúlyosabb formáiig, és ezért szükséges lenne a referenciatartomány ma elfogadott felső határát alacsonyabb értékre beállítani.   A lakosság elöregedésével egyre nagyobb problémát fog jelenteni a Parkinson-kór felismerése és kezelése. A kitűnő amerikai szerzők részletes, számos algoritmust és táblázatot tartalmazó cikke felhívja a figyelmet a megjelenési formák sokszínűségére, ennek megfelelően a kezelés egyedi jellegére. Azt is megtudhatjuk, hogy az utóbbi időben a klasszikus motoros tünetek mellett a depresszió, a progresszív demencia vagy pszichózis okozhat nehézségeket a terápiában. A kérdés kiváló hazai szakértője, Takáts Annamária főorvos asszony részletes kommentárja értékesen egészíti ki az eredeti közleményt.   Az elmúlt években áttörés történt a szolid tumorok kezelésében, főként a tumorkeletkezés molekuláris mechanizmusainak megismerése révén. A célzott tumorterápia egyik formája a tirozin-kináz-gátlók alkalmazása, a másik pedig a monoklonális antitestek felhasználása. Cikkünk e kezelések hatásmechanizmusát, a kezelhető tumorok fajtáit ismerteti, Rubovszky Gábor főorvos úr pedig önálló cikknek beillő, részletes kommentárjában a terápia egyéb aspektusait (pl. mellékhatások) is részletezi.   A mindennapi gyakorlatot segíti a csontvelőpunkció és -biopszia elvégzésének technikáját ismertető, kitűnően illusztrált cikkünk. Demeter Judit professzor asszony kommentárja hasznos kiegészítője a közleménynek, hiszen az indikációkra és a szövődményekre is kitér, közel három évtizedes tapasztalatai alapján.   Bizonyítékokon alapuló diabetológia rovatunkban Jermendy György professzor úr ezúttal a STAR vizsgálatot ismerteti. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet fordítunk az antihipertenzív szereknek a diabetes kialakulására kifejtett hatására. Számos tanulmányban feltűnt, hogy a béta-blokkolókat és/vagy tiazid diuretikumokat szedő betegek között nagyobb arányban alakul ki cukorbetegség, mint a kalciumantagonistákkal vagy a renin– angiotenzin–aldoszteron rendszert gátló szerekkel (ACE-bénítók, ARB-k) kezelt betegek körében. A STAR vizsgálat rendkívül korrekten, közel egy évig tartó követéses tanulmány keretében igazolta, hogy a hidroklorotiazid még ARB-vel párosítva is rontja a glükóztoleranciát, növeli az inzulinszintet és a HbA1c értékét, továbbá szignifikánsan elősegíti az új diabetes kialakulását. Elsősorban fiatal hypertoniás betegek kezelése során gondoljunk erre a lehetőségre.