A szisztémás sclerosis kórlefolyása és prognózisa igen változatos, az élet­tartamot nem befolyásoló mértéktől a belső szervi érintettség miatti korai halálozásig változhat. Bár egységes, mindent megoldó bázisterápia ma sem áll rendelkezésre, a szervi manifesztációk egyre korábbi, egyre hatékonyabb és célzott kezelésével a túlélés jelentősen javítható.

Az elmúlt 50 évben paradigmaváltás következett be a tünetmentes bacteriuria megítélésében. A korábban számos esetben kezelendőnek tartott állapotot napjainkban a terhességtől eltekintve ártalmatlannak, sőt egyes esetekben potenciálisan kedvezőnek gondoljuk. Az állapot felismerése és kezelése várandósok esetében, valamint invazív urológiai beavatkozások előtt indokolt. Minden más esetben kerülendő a szű­rés és a kezelés, nemcsak költségvonzata, hanem a szimptómás húgyúti fertőzések, a Clostridium difficile fertőzés és az antibiotikumrezisztencia terjedése miatt is.

A modern életvitel mellett egyre nagyobb valószínűséggel alakulnak ki húgyúti kövek világszerte, főleg a fejlett társadalmakban nő az esetek szá­ma. A mindennapi gyakorlatban egyre nagyobb eséllyel találkozunk az akut veseköves görccsel. Habár a betegek többsége spontán kiüríti a követ, szükséges ismernünk az akut panaszok kezelését, a kövek konzervatív ke­zelésének menetét (a „kőhajtó” kezelést), illetve azt, hogy mikor szükséges a betegeket urológiai szakellátásra utalnunk, és hogy ott milyen kezelési módok jelenthetnek megoldást a panaszaikra. Közleményünkben az ureter-kövek kivizsgálását, konzervatív és műtéti kezelését szeretnénk ismertetni.

Egy új, placebo kontrollált klinikai vizsgálat szerint veseköves rohamban a tamsulosin nem segíti elő a kisebb méretű kövek távozását.

A vizeletvizsgálat alapvető eszköze számos szisztémás és genitourinális betegség kivizsgálásának. Ha mikroszkópos hematúriát gyanítunk, a tesztcsíkkal nyert ered­ményt mikroszkópos vizsgálattal is igazolni kell. Nyilvánvaló ok hiányában a mikro­szkópos hematúria kivizsgálásának része a vesefunkció vizsgálata, a húgyúti kép­alkotás és a cisztoszkópia. Ha sztent van az uréterben, csak vizeletvizsgálat alapján nem állítható fel a húgyúti gyulladás diagnózisa. 

Az epekövesség a legköltségesebb gasztrointesztinális betegségek egyike. Kocká­zati tényezői: cukorbetegség, elhízás, női nem, testsúlyingadozás, hormonpótló ke­zelés, orális fogamzásgátlás. Az epekövek legtöbbször tünetmentesek, de a ductus cysticust időszakosan elzárva epekólikát okozhatnak. A tartós fájdalom, a láz és a fehérvérsejt-szaporulat szövődmény gyanúját veti fel. Rendszerint az ultrahang az elsőként választandó képalkotó vizsgálat. Az akut epekólika elsődleges ellátása a fájdalom gyógyszeres enyhítése. Tüneteket okozó és szövődményes epekövesség eseteiben a laparoszkópos kolecisztektómia a választandó megoldás. Kritikus álla­potú betegnél a perkután kolecisztektómia is szóba jön.

Az akut deréktáji fájdalom differenciáldiagnózisát figyelembe véve a vesegörcs gyanúját minél hamarabb tisztázni kell. Kövesség mellett szól a vesék ütögetési érzékenysége, a microhaematuria, az UH-vizsgálattal felfedezett húgyúti pangás. A natív spirál-CT-vizsgálatot érdemes előnyben részesíteni.