Aspirációs biopsziák gyakoriságát az emlőrákos beteg posztoperatív követése során az eltávolított daganat és a műtét fajtája határozza meg. 

AZ ÉV ELŐRELÉPÉSE: A RÁK IMMUNTERÁPIÁJA 

Bár a beszámolóban szereplő újabb eredmények mindegyike figyelemre méltó, a rákgyógyászatot egyik sem alakította át olyan mértékben, mint az immunterápia fejlődése, mely kiérdemelte ezzel az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) „az év előrelépése” értékelését. Az immunterápia elve egyszerű: felszabadítani az immunrendszert a gátló tényezők hatása alól, hogy az megtámadhassa a daganatot. Mégis évtizedek kutatómunkája volt szükséges a tényleges terápiás eredményt hozó kezelésmódok kifejlesztéséhez. Az utóbbi évtizedben felgyorsultak az események; néhány rövid év alatt a kutatók és a hatóságok több különböző immunterápiás stratégiát is a laborasztaltól a betegágyig juttattak.

A kezdeti stádiumú emlőrák műtétekor a műtéti üreg „leborotválásával” felére csökkenthető az ismételt műtét szükségessége.

A jó prognózisú duktális emlődaganat jól kezelhető emlőmegtartó műtéttel, és a műtétet követő 5 éven belüli helyi kiújulás aránya is viszonylag alacsony, és arra alkalmas betegekben ez tovább csökkenthető az emlő sugárkezelésével. 

A Postoperative Radiotherapy in Minimum-Risk Elderly (PRIME II) vizsgálat kimutatta, hogy sok olyan idős nő számára, akiknek korai stádiumú emlőrákjuk van, ésszerű és vonzó lehetőség a teljes emlő besugárzásának elhagyása.