A peritoneális karcinózis megjelenése egykor egyet jelentett az inoperabilitással, bár reszekciós technikáját és kombinációját helyi nagy dózisú, magas hőmérséklettel potencírozott kemoterápiával évtizedekkel ezelőtt leírták. A módszer rutinbeavatkozássá mégsem vált, legfeljebb speciális centrumokban; ennek okaiként az összetett műtéti technika, az eszközigényes és kevéssé standardizált kemoterápiás megvalósítás, az általános finanszírozás hiánya és a nagy műtéti megterhelés mellett az utóbbi időkig is kétséges klinikai hasznot lehetett megnevezni. Az elmúlt évtizedekben letisztult technika, a fejlődő protokollok és a sokasodó tapasztalat azonban egyre élesebben kirajzolja azon indikációk körét, ahol az eljárás esetleg előnyös lehet, bizonyítottan hatékony és a túlélést növeli, vagy akár a kizárólagosan javasolható módszer. Ide tartoznak ma az appendix tumorai és a pseudomyxoma peritonei, a mezotelióma, az ováriumkarcinóma, de valószínűleg a kolorektális tumorok és a gyomorrák egyes esetei is. Cikkünkben a beavatkozás technikai ismertetése mellett összegezzük a jelenleg érvényes indikációs javaslatokat, és bemutatjuk az appendixtumorok kezelésének általunk használt intézeti protokollját.

A nivolumab + ipilimumab kombinációval hosszú távú, tartós túlélési eredményeket lehet elérni két ciklus kemoterápia mellett a metasztatikus, nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeknél.

Az Európai Bizottság jóváhagyta a nivolumab és ipilimumab kombinált alkalmazását a nem reszekálható rosszindulatú mellhártyadaganat (mezotelióma) elsővonalbeli kezelésére.

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2020 februárjában az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

Adenovírusok élethossziglan lappanganak az immunsejtekben, külső vagy belső hatásokra aktiválódnak, tünetmentesen ürülnek, generalizált halá­los opportunista fertőzéseket okozhatnak. Kockázati tényező pl. a HIV-fertőzés és a terápiás immunszuppresszió. Génterápia céljára vektorként használhatók.

A munkahely az egyik legveszélyesebb mindennapi környezet. A mai foglal­kozás-orvostan a megelőző orvoslás egyik területe. A foglalkozásorvoslás feladata a munkakörnyezetből és a munkavégzésből eredő egészségkáro­sító kockázatok felismerése, kiküszöbölése. Elméletileg a munkavállalót érő fokozott expozíció, majd a kialakult foglalkozási ártalom a prevenciós tevékenység elégtelenségét jelenti. Mivel a bejelentett expozíciók és ár­talmak száma hazánkban csekély, elégedettek lehetünk. Vagy mégsem?

A szolid tumorok nagy mortalitása elsősorban inváziós és áttétképző képességüknek tulajdonítható. E folyamatok alapvetően függenek a sejtmozgás és sejtosztódás szabályozásától. A sejtmozgást és sejtosztódást befolyásoló növekedésifaktor- (GF) receptor jelátviteli útvonalak onkogén mutációi mind a tumorok kialakulásában, mind célzott terápiájukban meghatározóak. Videomikroszkópos kísérleteink során szignifikáns pozitív korrelációt találtunk sejtmozgás és sejtosztódás között melanóma- és tüdőráksejteken, így a „go or grow” hipotézist nem sikerült megerősíteni. Továbbá bemutattuk, hogy kollagéngélbe ágyazott agydaganatsejtek szferoidjainak inváziója a proliferáció gátlása mellett is bekövetkezik. A melanómasejtek EGF- és FGF2-kezeléssel szemben mutatott érzékenysége függött a BRAF és NRAS gének mutációitól, ezzel szemben a GF-receptorok tirozinkináz-aktivitásának gátlása nem mutatott mutációfüggést. A prenilációgátlás a BRAF mutáns/PTEN-vad sejtek kivételével csökkentette a melanómasejtek kolóniaképző képességét, ugyanakkor in vitro növelte a migrációt BRAF-mutáns és in vivo az áttétképző képességet dupla vad típusú melanómasejteken. Az aktivin-jelátvitel (TGF-β fehérjecsalád) gátlása csökkent osztódást, serkentése megnövekedett migrációt okozott mezoteliómasejteken, így az aktivin-jelátvitel ígéretes célpontja lehet célzott terápiás beavatkozásoknak. Összefoglalva elmondható, hogy a tumorsejtek osztódása sem nem akadálya, sem nem előfeltétele a sejtek migrációjának és inváziójának. Továbbá igazoltuk, a különböző onkogén mutációk eltérően befolyásolhatják a tumorsejtek migrációját és proliferációját. Mindazonáltal ígéretes támadáspontjai lehetnek célzott terápiáknak, ugyanakkor nagymértékben befolyásolhatják azok hatását. Magyar Onkológia 60:339–342, 2016

Kulcsszavak: proliferáció, migráció, növekedési faktor receptor jelávitel, „go-or-grow” hipotézis

A foglalkozási orvosnak a kockázatbecslés eszközeként alkalmaznia kell a környezet monitorozását és a biológiai markerek ellenőrzését, a legmo­dernebb orvosi diagnosztikus eszközöket, a szűrés módszertanát, amivel az expozíció megléte kimutatható. A rejtett expozíció kimutatására alkalmas lehet a genotoxikológiai monitorozás, ami a rákkeltő mutagén-karcinogén anyagok jelenlétére az expozíció pillanatnyi jelenlététől függetlenül is felhív­ja a figyelmet a biológiai hatások – kromoszóma-rendellenességek – alapján.

A mellűri folyadékgyülem megnehezítheti a szívelégtelenség, a tüdőgyulladás és a daganatos betegségek kezelését. A beteg lehet panaszmentes, de gyakori tünet a köhögés, a légzési nehezítettség és a mellkasi fájdalom. A fizikális vizsgálat során a kopogtatás tompulatot jelez; a diagnózist mellkasröntgen erősíti meg.

Minden orvosnak ismernie kell a foglalkozási betegségek alapvető orvosi té­nyeit és jogi alapfogalmait. Minden, idült betegség miatt orvoshoz forduló beteg kórelőzményének felvételekor rá kell kérdezni a korábbi (akár évtize­dekkel korábbi) foglalkozásra, munkakörülményekre. A fel nem ismert poten­ciális foglalkozási ártalmak, illetve foglalkozási ártalom kialakulásának veszélye esetén a biztosító által foganatosítandó megelőző intézkedések elmulasztása súlyos következményekkel járhatnak a betegre nézve.