A racionális echokardiográfiás funkcionális vizsgálat a szívizom és a szívbil­lentyűk működésének elemzésére szolgál. A reprodukálhatóság érdekében standardizált módon elvégzett vizsgálat képi dokumentációja által a szív élettani és kórélettani változásait tudjuk nyomon követni. A cikk a legfon­tosabb numerikus paraméterek meghatározásának, illetve becslésének módszertani szempontjait tárgyalja.

A hepatocellularis carcinoma javarészt cirrhosis talaján kialakuló rosszin­dulatú májdaganat, leggyakoribb rizikófaktorai a hepatitis B és C vírusfer­tőzések, a krónikus alkoholos májbetegség, valamint egyes anyagcsere-betegségek. Fontos, bár sokszor nehézségekbe ütközik a hepatocellularis carcinoma elkülönítése a hepatocellularis adenomáktól és a focalis nodularis hyperlasiától.

A cikk részletesen elemzi az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai és álta­lános sebészeti kórkép, az akut cholecystitis etiológiáját, epidemiológiáját és lehetséges kezelési megoldásait, valamint a műtét időnként előforduló szövődményeit. 

Az egészséges populációt érintő állapotfelmérésekkel, a kockázati tényezők felmérésével, a megfelelő korai intézkedésekkel látványosan csökkenthet­nénk a kardiovaszkuláris betegségekkel összefüggő terheket. 

Bevezetés
A mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) a leggyakrabban használt képalkotó vizsgálat, ami megerősítheti a sclerosis multiplex (SM) klinikai diagnózisát, gyakran egyes klinikai kritériumokat is helyettesíthet és hasznos lehet alternatív diagnózisok kizárásának céljából.

Az Alzheimer-kór az idegrendszer degeneratív betegsége, a demencia leg­gyakoribb oka. Biztos diagnózisa neuropatológiai, in vivo diagnosztiká­jában a biomarkerek használata javítja a specificitást. Bár betegségként említjük, de talán a szindrómához (tünetcsoport) áll közelebb, mivel számos jellemzőjében igen heterogén.

A prognózis sclerosis multiplexben (SM) igen különböző, és bár a mágnesesrezonancia-
képalkotás (MRI) nagyon lényeges diagnosztikai és követési eszköz, nem optimális a prognózis előrejelzésében. Ezért SM-ben olyan nem-MRI biomarkerekre van igény, melyek a betegség korai szakaszában segítik az egyénre szabott gyógyszeres kezelés megválasztását. SM-ben idegi gyulladás és neurodegeneráció zajlik, melyek között komplex kapcsolat és átfedés van. 

A „nincs bizonyíték a betegségaktivitásra” koncepció (NEDA = no evidence of disease activity) a sclerosis multiplexben (SM) alkalmazott terápiák hatékonyságának fontos mérője. Jelenlegi definíciója szerint a NEDA a betegségaktivitás három, egymással öszszefüggő mutatójának kombinációja: nincs relapszus, nincs megerősített betegségprogresszió, azaz az Expanded Disability Status Scale (EDSS, Kiterjesztett Rokkantsági Állapot Skála) pontszám 12 héten át fennmaradóan nem emelkedik, és nincs betegségaktivitásra utaló jel a mágnesesrezonancia képalkotás (MRI) során, ami azt jelenti, hogy nincsenek új gadolíniumhalmozó (Gd+) léziók és nincsenek új vagy újonnan megnagyobbodó T2-hiperintenzív léziók.

Úgy éljük mindennapjainkat, hogy tisztában vagyunk a bennünket körül­vevő világgal: térben és időben orientáltak vagyunk. A megfelelő éberségi szint azt jelenti, hogy reagálunk a történésekre, tudjuk, hogy kik vagyunk, hol tartózkodunk, melyik évben járunk, hány óra van. Amikor tudati szin­tünk csökken, térbeli és időbeli orientációnk kisebb-nagyobb mértékű károsodást szenved. A tudatzavar azonnali orvosi segítséget igénylő sür­gősségi állapot.

A sclerosis multiplex az egészséggel kapcsolatos életminőség (HRQoL)¹ romlásával társul, amelyet a betegség progressziója tovább ront, befolyásolva a családi életet, a szociális funkciókat és a munkaképességet.