Számos vizsgálat szerint a bal kamrai hypertrophia regressziója kedvezőbben befolyásolható ACE-gátlók, angiotenzin-receptor-blokkolók és kalciumcsator­na-blokkolók adásával. Jelen vizsgálat célja, hogy megvizsgálja a perindopril/ indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval végzett kezelés hosszú távú hatását a bal kamrai tömegindex csökkentésére és a bal kamrai hypertrophia regressziójára olyan ambulánsan kezelt hypertoniás betegeknél, akiknél ko­rábban nem érték el a vérnyomáskontrollt egy renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátló és egy diuretikum kettős fix kombinációval.

A hypertensio egyike a meghatározó fontosságú szív- és érrendszeri kockázati tényezőknek. Jelentőségét fokozza, hogy megfelelő kezeléssel eredménye­sen csökkenthetők és ezzel szignifikánsan mérsékelhetők az általa okozott célszervi károsodások, melyek kivédésében az angiotenzin II hatásának gát­lása különösen kedvező. Erre a klinikumban angiotenzin-konvertáz enzim gátlókat és az angiotenzin II 1-es típusú receptorának blokkolóit használ­juk. A szerzők e gyógyszercsoport prominens képviselőire, a telmisartanra és a valsartanra fókuszálva áttekintik a kísérleti tapasztalatokat, a klinikai vizsgálatok eredményeit és ezek alapján igyekeznek segítséget nyújtani a célszervi érintettség alapján az optimális terápiás választáshoz.

Az angiotenzin receptor blokkolók és az angiotenzin konvertáló enzim gátlók egyaránt hatásosak hipertóniában, de az előbbiek jobban tolerálhatók.

A svéd Vicore Pharma vizsgálati készítménye ígéretesnek bizonyult a COVID-19 fertőzés tüneteinek csökkentésében.

Az ACE-gátlók és az ARB-k egyaránt részét képezik az akut és a krónikus koszorúér-betegség szekunder prevenciós gyógyszeres terápiájának. Egy dél-koreai kohorszvizsgálatban az ACE-gátlók szig­nifikánsan kedvezőbben befolyásolták a betegek életkilátásait.

A KAMIR-NIH regiszter elemzése alapján az akut myocardialis infarktust elszenvedett betegek terápiájában az ACE-gátlók nagyobb előnyöket biz­tosítanak a hosszú távú túlélés tekintetében, mint az ARB szerek.

A makro- és mikrotápanyagok hasznosításának zavarát malasszimilációnak nevezzük. A tápanyagfelvétel zavara különféle belgyógyászati kórképek formájában manifesztálódhat, amelyek differenciáldiagnosztikája a keze­lőorvost komoly kihívások elé állíthatja. A cikk ezeknek a betegeknek az ellátását szeretné gyakorlati tanácsokkal segíteni.

Az ACE-gátlók az ateroszklerózis talaján kialakuló koszorúér-betegség, krónikus szívelégtelenség vagy stroke kezelésekor a szívizominfark­tus kockázatát és az összmortalitást is csökkentik, míg az ARB-knek a placebokontrollos, randomizált klinikai vizsgálatok alapján nincs ilyen hatásuk. A szakmai ajánlásokkal összhangban a gyakorlatban is tükröződ­nie kell annak a bizonyított ténynek, hogy az ACE-gátlók és az ARB-k szív- és érrendszeri hatásai eltérők, vagyis nagy kockázatú betegek kezelésekor továbbra is az ACE-gátlókat kell előnyben részesíteni.

Nagy kockázatú, szívelégtelenségben nem szenvedő betegeken az ACE-gátlók csökkentették az összhalálozást, a szívinfarktus, a stroke, az újon­nan kialakult szívelégtelenség és diabétesz kockázatát. Az ARB-k csupán az összetett végpontot és az újonnan kialakult diabéteszt mérsékelték szignifikánsan. Az eredmények támogatják azt a vélekedést, hogy a két gyógyszercsoport eltérő hatásmechanizmusa a klinikai végpontokban is megmutatkozik, és megerősítik a különféle kardiológiai betegségekben az ACE-gátlókat előnyben részesítő ajánlásokat.

Journal of the American College of Cardiology, 2013

Nagy metaanalízis eredményei szerint a hipertóniás cukorbetegek első vonalbeli vérnyomáscsökkentő kezelésének az ACE-gátlók alkalmazását kell tekinteni; az angiotenzinreceptor-blokkolók adása elsősorban az ACE-gátlót nem toleráló betegek esetében jöhet szóba.

JAMA Internal Medicine, 2014