Erősen foglalkoztat a kérdés, hogy van-e valamely lényegi és paradigma­tikus változás a magyar alkoholhelyzetben az 1970-es és ’80-as, vagy akár a ’90-es évekhez képest. Nem is kétséges, hogy egy ilyen elemzésnek volna tanulsága, hiszen sok jóakarat és munka igyekezett segíteni a helyzeten, és biztos, hogy változott is a helyzet – csak az a kérdés, hogy milyen irányban. Hogy javult-e? Vagy talán romlott?

A beutazási tilalom szakemberhiányhoz vezethet az Egyesült Államokban.

Részben az orvoshiány, részben az orvosi tévedések elkerülése az ami a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű orvosi kipróbálását motiválja.

Az alapellátás hagyományos, „egy falu – egy orvos – egy praxis” elvű rend­szere nem fenntartható, de ez a modell már nem is korszerű. A változó le­hetőségekhez, szakmai környezethez és igényekhez igazított alapellátás jövőképe nem lehet homogén. Középtávon a csoportpraxis lehet a megha­tározó működési mód, de lesznek szakgondozási praxisok, és tovább élnek a jól működő szólópraxisok is. Az eredményes átalakítás nem „határnapos”, hanem evolutív folyamat, s nem kényszeríti, hanem ösztönzi a szereplőket. Az alapellátási pontok száma szükségszerűen csökkenni fog, ezért „ki kell találni”, hogy mi lesz az ellátórendszer minden településen biztosítandó „bá­zisszolgáltatása”. Az alapellátás átalakítása nem önálló projekt, egy új egész­ségügyi rendszerben kell meghatározni az alapellátás kiemelt szerepét.

Amit tudunk: a változások elkerülhetetlenek. Az utolsó érdemi átalakítás 2006-ban volt, és a gyógyítás technológiája olyan gyorsan fejlődik, a szükségletek olyan mér­tékben változnak, hogy legalább tízévenként szükség van „hozzáigazításra”, azaz szerkezeti átalakításra, de ez csak akkor hatékony, ha forrásallokációs változás és az érdekeltségi rendszer megváltoztatása is követi. Ebben az írásban megkísérlem számba venni, hogy milyen változások várhatók az idén az egészségügyben, illetve hogy egyáltalán várhatók-e érdemi változások.

A pszichiátria pozíciója az orvostudományon belül megújuló hullámokban széles körű vi­ták tárgya. A viták hullámai jellemzően nagy visszhangot kiváltó eseményekhez kapcsolódnak, melyek a szakmát és gyakran a szélesebb publikumot is véle­ménynyilvánításra késztetik.

Az Európai Unió több országában fölvetődött, hogy korlátozni kívánnák bizonyos munkakörökben a külföldről bevándorló szakemberek számát. Angliában máris figyelmeztették az illetékeseket, hogy ez igen hamar az egészségügyi ellátás súlyos zavaraihoz vezetne.

A történetírás mindig szubjektív, még akkor is, ha igyekszünk objek­tív tényekre alapozni, hiszen lénye­ges, hogy az eseményekből mit eme­lünk ki, és mit hagyunk a háttérben. A sikereket hangsúlyozzuk, vagy az akadályokról beszélünk, melyek nél­kül a sikerek még emelkedettebbek lennének. A jelen munkában is a szer­zők szubjektív véleménye tükröződik, bár az összeállítás adatokra támaszko­dik. Számadatokkal különben az olva­sót szándékosan nem terheljük, hogy a figyelem az általános összefüggé­sekre koncentrálódjon.

A szívelégtelenség ambulanciákon a szakorvosok gyógyító munkáját gondozó szakemberek (nurs-ök) segítenék, akik rendszeresen felkeresnék a regiszterbe vett, megfelelően gondozott betegekhez, megmérnék a vérnyomásukat, testsúlyukat, kikérdeznék panaszaikról, tanácsot adnának az étrendre és a fizikai aktivitásra- vázolja a gondozóhálózat munkájáról kialakult elképzelést Merkely Béla professzor.