Ma már széleskörűen ismert, hogy a D-vitamin korábban számon tartott feladatainál jóval szélesebb hatásspektrummal rendelkezik. Diabetesben a megfelelő D-vitamin-ellátottság kiemelt jelentőségű. A közlemény átte­kinti a D-vitamin metabolizmusát, fő hatásait és részletesen foglalkozik az inzulinszekréciót és az inzulinhatást érintő mechanizmusokkal. Kiemeli a vitaminnak a diabeteses neuropathia kialakulásában és kezelésében, valamint a coronaria-betegségben betöltött szerepét. Hangsúlyozza a cu­korbetegek D-vitamin-ellátottságának rendszeres ellenőrzését és nem ki­elégítő vagy elégtelen volta esetén a pótlás indokoltságát.

A COVID-19 betegség akut fázisán túl, az infekciós tüneteket megelőzően és azokat követően korai és késői neurológiai tünetek megjelenésére kell számítanunk. Az akut szakban valószínűleg direkt gyulladásos és auto­immun folyamatok, míg a korán (hetekkel később) és későn (hónapokkal, akár évekkel később) megjelenő neurológiai tünetek hátterében para- és posztinfekciós mechanizmusok játszanak szerepet. A COVID-19-et kísérő neurológiai tünetek felismerése és értelmezése azok további gondos kli­nikai megfigyelésén, a betegek követésén és a majdani epidemiológiai vizsgálatok eredményein múlik.

Az Alzheimer-kór az idegrendszer degeneratív betegsége, a demencia leg­gyakoribb oka. Biztos diagnózisa neuropatológiai, in vivo diagnosztiká­jában a biomarkerek használata javítja a specificitást. Bár betegségként említjük, de talán a szindrómához (tünetcsoport) áll közelebb, mivel számos jellemzőjében igen heterogén.

A Journal of Parkinson’s Disease-ben megjelent közlemény szerint a nilotinib kedvező agyi változásokat eredményezhet Parkinson betegségben és demenciában.

A rotigotin szignifikánsan javította az alvás feltöredezettségét, ezért hasznos módszer lehet a PD-t kísérő specifikus alvásproblémák kezelésében.

A Parkinson-betegségben (PD, Parkinson’s disease) szenvedők állapotának megítéléséhez nem elegendő a négy klasszikus motoros tünet – tremor, rigiditás, bradykinesia és poszturális isntabilitás − ismerete. A nem motoros tünetek közül a vegetatív diszfunkció kelti a legnagyobb érdeklődést mostanában, melyről bebizonyosodott, hogy fontos szerepet játszik a PD kórfolyamatában.

A kisérbetegségben szenvedő idős, nem demens betegek bevonásával lefolytatott neuropszichológiai és MRI-vizsgálat szoros összefüggést igazolt a fehérállományi hiperintenz gócok, a kortikális vastagság és a kogníció között. A traktusspecifikus károsodás vagy egyéb kockázati tényezők (pl. érrendszeri rizikófaktorok) direkt vagy indirekt hatására létrejövő kortikális eltérések (régióspecifikus károsodás és a hálózat megszakadása) kognitív hanyatláshoz és végül demenciához vezethetnek.

A gyógyszer indukálta parkinsonismus (DIP) az idiopátiás Parkinson-kór (PD) után a második leggyakoribb oka idősebb emberekben a parkinsonismusnak. Bármilyen olyan gyógyszer okozhatja, amely blokkolja a dopamin-receptorokat vagy csökkenti a dopamin-tárolást (pl. antipszichotikumok, kalciumcsatorna-blokkolók).

Parkinson-betegeknél emelkedett az osteoporosis incidenciája és az elesések miatt bekövetkező csonttörések gyakorisága az azonos korcsoportba tartozókhoz képest. A Parkinson-kórban szenvedők BMD-értékei alacsonyabbak, mint az azonos korú és nemű, Parkinson-betegségben nem szenvedő egyéneké, így esetükben fokozottabban ügyelni kell a vitaminpótlásra (D-, B12 vitamin, folsav), a BMD-szűrésre illetve az elesések kockázatának felmérésére.

Bár a melanoma gyakoribb előfordulását észlelték Parkinson-kórban, a szerzők rámutatnak, hogy a kis esetszám miatt az adatokból nem célszerű messzemenő következtetéseket levonni, csakúgy mint a dohányzással kapcsolatos és a hematológiai daganatos megbetegedések Parkinson-kórban észlet kisebb eséllyel történő előfordulásából sem.