A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a váran­dósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő vá­randósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenes­ségek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bő­vül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a követ­kezményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.

A szívritmuszavar gyakori jelenség, és akut helyzetben kihívást jelenthet a kezelőorvos számára. A cikkben bemutatjuk az akár az életet is fenyege­tő bradycard és tachycard szívritmuszavarokat és kezelésüket, valamint gyakorlati tanácsokat adunk a kórismézésükhöz.

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

Számos betegségben előfordulhatnak gyűrűszerű bőrelváltozások, mint pl. a tinea corporis, a Lyme-kórt jelző erythema migrans, a plakkos psoriasis, a hiperszenzitivitási reakcióként fellépő erythema multiforme, a lichen planus, a nummuláris ekzema, a pityriasis rosea vagy az urticaria – hogy csak a gyakoribbakat említsük. Mindezek felismerésében, elkülönítésében, terápiájában segíti a nem bőrgyógyász olvasót a cikk.

A szinkópe ellátásában szoros együttműködésre van szükség a sürgősségi szakember, a kardiológus és a neurológus között, de szükség lehet a kép­alkotó szakmák közreműködésére is. A szinkópe komplex ellátása talán az egyik legjobb példája annak a szükségszerű, s már nemcsak Nyugat- Európában, hanem a kontinens számos országában megfigyelhető para­digmaváltásnak, mely a sürgősségi rendszeren mint felületen megjelenő gyors, költséghatékony és a betegbiztonságot előtérbe helyező szemléletet képviseli.

Az infiltrációs érzéstelenítés módjának megválasztásakor figyelembe kell venni az eljárás típusát, az anesztézia megkívánt tartamát és a szer farmakodinamikáját. A leggyakoribb érzéstelenítési mód a bőr lokális infiltrációja, amikor közvetlenül az érzéstelenítendő helyre fecskendezzük be az injekciót. A területi anesztéziához az injekciókat a kívánt terület köré adjuk be, blokkolva a terület beidegzését. Az idegblokádot főleg az ujjak és az arc érzéstelenítésére használjuk. Könnyen azo­nosítható tájékozódási pontok segítik a n. supraorbitalis, a n. supratrochlearis, a n. infraorbitalis és a n. mentalis blokádját. A kéz és a láb számos helyén blokkolhatók dorzálisan vagy palmárisan/plantárisan az ujjakat ellátó idegek.

Az elmúlt évtizedben előrelépés történt a ventrikuláris tachikardiák (VT) diagnosztikájában és ablációjában. Mind idiopátiás, mind strukturális szívbetegséggel összefüggő VT esetén a tünetért felelős szubsztrátot megcélozva végezhetjük el az ablációt. A háromdimenziós elektroanatómiai térképezés lehetővé teszi a hegesedés miatt lassan vezető területek azonosítását. A cikk ismerteti a VT-k mechanizmusait, a jelenleg használatos térképezési és ablációs technikákat, a beavatkozások eredményeit és lehetséges szövődményeit.

Két munkacsoport különböző módszerekkel értékelte az AFFIRM tanulmány ered­ményeit, és a digoxin hatása szempontjából ellentétes eredményekre jutottak. Továbbra sem tudjuk biztosan, hogy a digoxinnal kezelt, pitvarfibrillációban szen­vedő betegek nagyobb halálozása toxikus gyógyszerhatás következménye-e, a két elemzés részletes összehasonlítása mégsem nélkülözi a tanulságokat.

A pitvarfibrilláció (AF) legtöbbször más szívbetegség talaján alakul ki, de maga az aritmia is időfüggő átépülési folyamatokat indít el, elsősorban a pitvarban: elektromos, kontraktilis, endoteliális és strukturális átépülést. Az AF gyógyszeres kezeléséhez a frekvencia kontrollja mellett hozzátartozik a kockázattól függő antikoagulációs kezelés.