Génpuskával bevitt gén segítségével az emberivel azonos, jó felszívódású inzulint sikerült amerikai kutatóknak salátával termeltetniük.

Az új inzulinkészítmények és az egyre fejlettebb inzulinbeadási eszközök mellett a legforradalmibb változások a folyamatos glükózmonitorozásban, az inzulinpumpa-kezelésben és a diabetes-gondo­zás digitalizációjában következtek be. 

Az FDA ritka betegségek gyógyszere minősítést adott a neuroendokrin tumorok kezelésére fejlesztett szurufatinib hatóanyagnak, mellyel Kínában is folynak klinikai vizsgálatok.

A policisztás ovarium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb, nőket érin­tő endokrinológiai, metabolikus kórkép a reprodukciós korban. Sokáig a velejáró menstruációs zavarok és meddőség miatt foglalkoztak vele, de az utóbbi évtizedekben, jobban megismerve a kórkép patofiziológiáját, egyre inkább előtérbe kerül a belgyógyászati szövődmények megelőzése/ kezelése.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) progresszív betegség, mely végül is inzulin adását igényli a megfelelő glykaemiás kontroll fenntartásához. Az inzulin a leghatásosabb glükózcsökkentő szer, azonban sok esetben nem sikerül elérni a glykaemiás célértéket, melynek oka a hypoglykaemia kockázatán és a testsúlygyarapodáson túl az, hogy a betegek egy része idegenkedik az öninjekciózástól, ami mind csökkenti az opimális inzulinkezelés esélyeit. 

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) kezelésének fontos stratégiája a β-sejtek funkciójának megőrzése a diabéteszes szövődmények megelőzése érdekében. A szulfonilureák (SU) széles körben használt antidiabetikumok, amelyek serkentik a β-sejtekben az inzulin szekrécióját. A hosszú távú SU-terápiáról azonban kimutatták, hogy glükózcsökkentő hatásuk ellenére a β-sejtek kimerülését eredményezik. A dipeptidil-peptidáz-4- (DPP-4) inhibitorokról a közelmúltban igazolták, hogy antihyperglykaemiás hatásaik mellett állatkísérletekben és klinikai vizsgálatokban megőrizték a pancreas β-sejtjeinek működését.

A 2-es típusú diabetes mellitus heterogén betegség, sikeres megelőzéséhez fontos megértenünk a hátterében álló különféle patomechanizmusokat. 

A cukorbetegség genetikai eredetű formái kórélettani, diagnosztikai és terápiás szempontból jelentősen különböznek a diabétesz gyakori formáitól: az 1-es típusú, valamint a 2-es típusú és a gesztációs cukorbetegségtől. 

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) eseteinek többségében a két fő patofiziológiai eltérés az inzulinrezisztencia és a hasnyálmirigy β-sejtjeinek funkciózavara. 

Nemzetközi kutatócsoport olyan vakcina kipróbálásáról számolt be, amely a béta-sejtek proinzulinját testidegenként felismerő immunsejteket szelídíti meg, egyelőre csak időlegesen.