A daganatellenes kezelések során kialakult mellékhatások megszüntetése, valamint az életminőség jelentős mértékű javítása az onkológiai rehabili­táció feladata. A szakterület neve nagyon bonyolult és hosszan tartó folya­matot – átfogó multidiszciplináris együttműködést igénylő, a beteg élete végéig tartó tevékenységet – takar, amely ma már sok helyen a kezelések integrált részét képezi szerte a világon.

A gondozás magába foglalja a beteggel történő kapcsolattartást, egészségnevelést, a betegség tüneteinek, illetve az onkológiai kezelés és a sugárterápia mellékhatásainak felismerését, menedzselését, a további daganatokra vonatkozó szűrést és a beteg fizikai, lelki és szociális rehabilitációját, melyet az egészséges életmód is támogat. Elsődleges figyelmet kell szentelni a lokális/regionális daganatkiújulás korai detektálására, szükség esetén kuratív kezelésére. Hasonló- an, a kuratív megoldás reményében fontos felismerni a kis tömegű és viszonylag indolens kiújulás, áttétképződés (oli- gometasztázis) entitását, de továbbra sincs szükség a távoli áttétek kutatására rutinszerű képalkotó vizsgálatokkal vagy tumormarker-meghatározással. Felsoroljuk a gondozás alatt folytatódó adjuváns hormonterápia szupportációs lehetőségeit, a szociális támogatáshoz rendelkezésre álló magyarországi eszközöket, a fizikai és pszichés rehabilitáció sarkalatos pontjait és szakmai lehetőségeit. A ritkábban felmerülő kérdések (emlőrákrizikó/mutációhordozás, gyermekvállalás) egyéni megoldását folyamatosan bővülő lehetőségek szolgálják. Ideálisan az onkológus, sebész, emlőradiológus, szociális munkás, fizioterapeuta és pszichoonkológus/pszichiáter teambe szerveződve működik együtt. A gondozás legyen teljes körű és holisztikus szemléletű. Magy Onkol 64:p-p, 2020

A rosszindulatú daganatos megbetegedések komoly lelki terhet jelentenek a betegnek és a kezelő személyzetnek egyaránt. A betegek gyakran küzdenek reménytelenséggel, tehetetlenséggel, depresszióval, szorongással vagy egyéb pszichés zavarokkal. Noha a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások bizonyítottan hatékony, rövid, időhatáros, jól fókuszált pszichológiai intervenciók ezekben a nehézségekben, hazánkban mégis alulreprezentált a kognitív viselkedésterápiás módszerek alkalmazása az onkológiai ellátásban. A jelen összefoglaló tanulmány fő célja, hogy áttekintse a kognitív viselkedésterápia elméletét és a nemzetközi ajánlásokat az onkológiai ellátás terén, továbbá javaslatokat tegyen a hazai szakembereknek olyan jól strukturált, célzott, problémafókuszú beavatkozások alkalmazására onkológiai betegek körében, melyek bizonyítottan hatékonyak és számottevően mérsékelhetik a rákos megbetegedéssel küzdők és a kezelő személyzet distresszét, valamint általuk kezelhetőkké válnak a rosszindulatú daganatos megbetegedésekkel gyakran együtt járó mentális zavarok (szorongás, depresszió, poszttraumás stressz zavar) is. Magy Onkol 64:62–69, 2020
Kulcsszavak: onkológia, pszichoonkológia, viselkedésterápia, kognitív terápia, mindfulness

A gasztrointesztinális rendszert érintő daganatos betegségek ellátásában fontos az aktív tumorellenes kezelést követő komplex utógondozás. Ennek része a terápiák okozta funkciózavarok felismerése és kezelése, valamint az esetleg kialakuló recidívák korai észlelése is. A jól felépített, egyértelmű utógondozási program, valamint a háziorvosok és a kórházi szakorvosok közti tevékeny együttműködés a siker kulcsa.

Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegsé­gekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számá­ra is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizet­hetőnek kell lennie.

Az elmúlt két évtizedben jelentős fej­lődés következett be az onkoterápiás kezelések területén, melyhez a szakembe­rek igyekeztek felzárkóztatni a szupportív, illetve palliatív ellátás korszerűsítését is. 

A gyermekkori fizikai és szexuális traumák kérdése népegészségügyi probléma. A halmozott gyermekkori traumatizáció következményei az egyén egész életútját végigkísérik, meghatározóak az idegfejlődés, a szociális, az érzelmi és a kognitív funkciók működésében is, és további egészségkockázati magatartásformák kialakulásához, illetve korai halálhoz vezethetnek. Az egészségügyben megforduló betegek 22–44%-a szenvedett el gyerekkori traumát. A daganatos betegeknél ennek előfordulási gyakorisága nagyobb. A traumatizált onkológiai betegekre jellemző, hogy az észlelhető panaszok ellenére is halogatják a vizsgálatokat, előfordul, hogy a kezelést is visszautasítják. A nemzetközi szakirodalom ajánlása szerint a gyerekkori szexuális bántalmazásra irányuló kérdéseknek be kell kerülniük a rutin betegvizsgálatba, azonban szűrésük kifejezett kihívást jelent az egészségügyi ellátórendszernek, főként a téma érzékenysége miatt. A tanulmányom konkrét esetbemutatások kapcsán igyekszik feltárni a betegellátásban előforduló traumatizált páciensek gyakori problémáit az onkológiai ellátásban azért, hogy ez a kifejezetten veszélyeztetett betegcsoport közelebb kerülhessen a segítséghez, és főként a mélyebb megértéshez. Magy Onkol 62:129–132, 2018

Kulcsszavak: szexuális abúzus, rák, pszichoonkológia, compliance

A magyar lakosság egészségügyi mutatói közül a daganatos betegségek legfontosabb jelzőszámai nem javultak az ezredforduló óta. Az onkopszichológiai ellátás során pácienseinknél a lehető legjobb életminőség elérése a cél. Körükben a pszichés zavarok előfordulási gyakorisága jelentős, ehhez kisszámú ellátó személyzet társul: így a veszélyeztetettek kiemelése, vagyis a szisztematikus szűrés bevezetése lenne a megoldás. Magyarországon jelenleg nincs egységes, minden onkológiai ellátó intézményre kiterjedő szűrési módszer. A distresszhőmérő és problémalista magyar standardjának meghatározása bevezető lépése egy komplex programnak, melynek célja általános onkopszichológiai szűrés kialakítása. Egy ilyen átfogó program emelheti a hazai onkológiai betegellátás színvonalát, és végső soron betegeink életminőségét, életkilátásait is. Magy Onkol 61:276–283, 2017

Kulcsszavak: pszichoonkológia, distressz, szűrés, problémalista, distresszhőmérő

A rákos betegek körében 60%-kal magasabb az öngyilkosságok aránya, mint a nem érintett populációban, ezért nagyobb teret kellene szentelni a pszichoonkológiának.

A nemzetközi ajánlások és legújabb irodalmi adatok áttekintése alapján kívántunk ajánlást adni az emlőrák miatt kuratív ellátásban részesült betegek gondozásának magyarországi gyakorlatához. A gondozás magába foglalja a beteggel történő kapcsolattartást, egészségnevelést, a betegség tüneteinek, illetve az onkológiai kezelés és a sugárterápia mellékhatásainak felismerését, menedzselését, a további daganatokra vonatkozó szűrést és a beteg teljes körű (fizikai, lelki és szociális) rehabilitációját. Fontos a lokális/regionális daganatkiújulás korai detektálása gondos követéssel, de nincs szükség a távoli áttétek kutatására képalkotó vizsgálatokkal vagy tumormarker meghatározással. Amennyiben adjuváns hormonterápia szükséges, a jó adherenciát a mellékhatások megfelelő szupportálásával segítsük. Egyes esetekben speciális kérdések (emlőrákrizikó/mutációhordozás, gyermekvállalás) is felmerülhetnek, ezek tapintatos, gondos és hozzáértő megbeszélése az onkológia fejlődésének tükrében elengedhetetlen. A gondozást általában onkológus végzi, de a beteg ellátásában szükség lehet a team szociális munkás, fizioterapeuta és pszichoonkológus tagjának, olykor nyiroködéma-szakembernek a bevonására. A gondozás legyen teljes körű és holisztikus szemléletű. Magyar Onkológia 60:258–268, 2016

Kulcsszavak: emlőrák, gondozás, szociális rehabilitáció, fizikai rehabilitáció, lelki rehabilitáció