A dán DANAMI-2 vizsgálat szerint a perkután koronária intervenció kedvezőbb eredményekkel jár, mint a fibrinolízis.

A szimpatikus–paraszimpatikus egyensúly helyreállítása a hypertonia te­rápiájában is nagy jelentőséggel bír. A szimpatikus aktiváció csökkentése mellett a muszkarinreceptorokon érvényesülő paraszimpatikus hatás be­folyásolása is figyelemre méltó lehetőség. A carvedilol komplex béta- és alfa-blokkoló hatása mellett a muszkarinreceptoron érvényesülő hatásával helyreállítja a szimpatikus–paraszimpatikus egyensúlyt. A közlemény a pa­raszimpatikus hatás jelentőségére hívja fel a figyelmet.

A harmadik generációs, béta- és alfa-litikus, kalciumcsatorna-blokkoló, antioxidáns tulajdonságú, hangsúlyozottan kedvező metabolikus hatású carvedilol a kardio- és vaszkuloprotektív hatásokon túl csökkenti a cirrhosis hepatishoz társuló portális hipertóniát, a varixruptúra veszélyét, továbbá egyes toxikus kardiomiopátiák kialakulását. A carvedilol valóban többet nyújt a hagyományos béta-blokkolóknál.

Akut szívinfarktusban a morfin lelassítja a gyógyszerek gyomorból történő felszívódását és csökkentheti a trombocita-gátlásra adott korai választ.

kockázatát 15 hónapos időkeretben. Az új alcsoportelemzés azt vizsgálta, van-e különbség a két rokon készítmény hatásában és biztonságosságában a PCI időpontjától függően. A prasugrel a PCI idejétől függetlenül előnyösebbnek bizonyult, kiváltképp a nem beavatkozással összefüggő események megelőzésében.

Manapság béta-blokkoló alkalmazása nélkül nehezen képzelhető el a kardiovasz­kuláris betegségek kezelése. Az első generációba a nem szelektív, a másodikba a kardioszelektív, a harmadikba a vazodilatátor hatással kibővült szerek tartoznak. A modern béta-blokkolók közül a bisoprololt, carvedilolt, metoprolol-szukcinátot és a nebivololt forgalmazzák Magyarországon. A magasvérnyomás-betegség, a külön­féle szívritmuszavarok, a koszorúér-betegség egyes formái és a szisztolés funkció­zavarral járó szívelégtelenség tartoznak vezető – kardiológiai – indikációs körükbe. A gyógyszerválasztás nem a generációs beosztás, hanem csak a meglévő bizonyí­tékok alapján lehetséges.

A cikk az akut miokardiális infarktus szövődményeként fellépő kardiogén sokk kór­élettanát, előfordulását, kimenetelét és kezelési lehetőségeit tekinti át. Kieme­li a véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok tanulságait, és sokoldalúan elemzi a kardiogén sokk szakmai ajánlások szerinti terápiáját a korai revaszkularizációtól a gyógyszeres kezelésen át a mechanikus keringéstámogatásig. Hangsúlyozza a szerző, hogy a korai revaszkularizáció arányának növelése érdekében további erő­feszítésekre van szükség.

Két nagy farmakoterápiás tanulmány betegeinek dietetikai szempontú együttes vizsgálata igazolta, hogy a módosított Alternative Healthy Eating Index alapján egészségesebbnek tekinthető étrend a bizonyítottan hatásos gyógyszerek szedésétől függetlenül is mérsékli a nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegek klinikai állapotának romlását.

Egy metaanalízis kimutatta (megerősítette), hogy az infarktus után vérátömlesztésben részesülő betegek közül többen halnak meg, a hemoglobinszint kiindulási értékétől, végpontjától és kórházi változásától függetlenül.

A heveny szívinfarktus halálozását a korszerű kezelés, a perkután coronaria-intervenció (PCI) alapvetően megváltoztatta. Az igen sikeres akut kezelés eredményességét tovább javíthatná a következő, rehabilitációs időszakban az életvitel szükséges változtatása: a dohányzás abbahagyása, a rendszeres testmozgás és az egészséges étkezési szabályok követése – állapították meg az European Society of Cardiology kongresszusán.