Az Orvostovábbképző Szemle mindig igyekszik az aktualitásokat követni, és ennek keretében egy-egy szakterület­ről rendszeresen tematikus összefogla­lókat közreadni. Az onkológia területén a multicentrikus klinikai kutatások ered­ményeként számos korábban eredménye­sen alkalmazott „standard of care” terápia váltását követhetjük. A komplex onkológiai kezelések során stádiumoktól és szövettantól függően kombinációkban is alkalmazhatjuk a terápiás modalitásokat. Világszerte nagy probléma az egészség­ügy finanszírozása, a hospitalizációs idők csökkentése. Éppen ezért újítottak a se­bészi beavatkozásoknál a minimál invaziv technikák és a robottechnikák irányába. A szisztémás gyógyszeres kezeléseknél a premedikációk és a szupportációk elő­írásszerű alkalmazásával megvalósíthatók az ambuláns kezelések. A hormonérzékeny daganatok (emlő, prosztata) esetében egyre inkább eltolódik a kemoterápiák alkalmazásának ideje, megnövelve az össztúlélést, javítva az életminőséget. Az alkalmazott gyógyszerek hatásmechaniz­musának és a daganatok molekuláris pa­tológia eredményeinek birtokában egyre inkább meghatározhatók a szinergista, antagonista és additív hatások. Az onko­lógia minden társtudománnyal érintkezik, így a terápiás lehetőségek változása maga után vonja a mellékhatások ellátásának sokszínűséget is.

Intervenciós radiológiai eljárásokat az onkológiai kezelések minden sza­kaszában használunk. A képalkotással irányított mintavételeken kívül szá­mos, képalkotással irányított intervenciós terápia is rendelkezésre áll. Ebben a cikkben a legfontosabb, már elterjedt módszerekről, különösen a transzar­tériás embolizációkról és a perkután ablációkról, valamint néhány új terápiás lehetőségről, például a nagy intenzitású fókuszált ultrahangról lesz szó.

A minimálisan invazív technika, azaz a laparoszkópia a technológiai fejlesz­tések és a műtéttechnikai tapasztalat növekedésével mára a bélsebészet szinte minden területén az elsődlegesen választandó műtéti megoldássá nőtte ki magát. Összefoglaljuk az idáig vezető főbb mérföldköveket, vala­mint a minőségi bélsebészet jelen és jövőbeli kihívásait.

A COVID-19 okozta világjárvány során új kihívásokkal szembesült az egész­ségügy, melyek között kiemelt szerepet foglal el az onkológiai betegségek diagnosztikája és a rákbetegek ellátása, mely jelentősen befolyásolhatja a kimeneteleket. A szerzők azt vizsgálták, hogy a colorectalis rák diag­nosztikáját és terápiáját miként befolyásolta a pandémia miatti ellátás csökkenése.

PRO

Érvek a hálóműtét mellett
Vincent Lucente, MD, MBA és Carlos Roberts, MD
A kismedencei rekonstrukciós műtétek specialistájaként több mint 25 éves gyakorlattal rendelkezem (Dr. Lucente). A transvaginalis szalagműtéttel (TVT, transvaginal tape) 1998 óta felhalmozódott tapasztalatok birtokában kellő magabiztosságot szereztem a trokárrendszer segítségével hüvelyi úton végzett hálóműtétek terén.^1,2 A kismedencei szervek prolapsusának (POP, pelvic organ prolapse) kidolgozott transvaginalis háló (TVM, transvaginal mesh) kiterjesztette a TVT alapelveit. A POP megoldásában alkalmazott TVM vonzó sebészeti alternatíva lehet, mellyel elkerülhetők a hagyományos laparoszkópiában rejlő technikai nehézségek, illetve a robottechnikával történő abdominalis sacralis colpopexia (ASC) jelentős költségei.

A koszorúér-szűkületet áthidaló bypass műtét a szíven végzett leggyakoribb sebészeti beavatkozás. Kanadában jelenleg 17 sebészeti központban van robottal felszerelt műtő, és a legújabb beszámoló szerint az operációk így biztonságosabbak, eredményesebbek, még a műtéti vérszükséglet is csökkent.

PRO

Eljött a robottechnika korszaka

A hysterectomia a második leggyakoribb sebészeti beavatkozás, ami azt jelenti, hogy élete folyamán valamikor minden kilencedik nő átesik a műtéten. Mielőtt az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága (FDA, Food and Drug Administration) a nőgyógyászat területén is engedélyezte a robottechnika alkalmazását, az Egyesült Államokban tartósan stagnált a laparoszkópos hysterectomiák aránya.¹

Vesesejtes carcinomában (RCC) hagyományosan a terápia fő célkitűzése a daganat eltávolítása, ezért az elmúlt években jelentős hangsúly helyeződött a teljes veseeltávolításra. Ugyanakkor a teljes veseeltávolítást követően jelentős morbiditást és mortalitást okoznak a krónikus veseelégtelenségből és kardiovaszkuláris eltérésekből adódó szövődmények. Ezzel magyarázható, hogy az Amerikai Urológiai Társaság legújabb irányelveiben és terápiás javaslataiban a teljes veseeltávolítással szemben már a nefronmegtartó sebészi megoldások alkalmazását támogatja a vesefunkció hosszú távú megőrzése, ugyanakkor a hatékony daganatkontroll megtartásának célkitűzésével.

Az Egyesült Államokban évente több mint 600 000 esetben végeznek hysterectomiát. Bár a legfrissebb adatok a minimálisan invazív hysterectomia arányának növekedéséről tanúskodnak, a méheltávolítások többsége hasi úton történik.1−3 Annak ellenére is ez a helyzet, hogy a hüvelyi és laparoszkópos hysterectomia bizonyítottan kisebb fertőzéses morbiditással, rövidebb kórházi tartózkodással és gyorsabb felépüléssel jár, mint a hasi hysterectomia.4−13 A hüvelyi méheltávolítás a költséghatékonyság szempontjából is a méheltávolítás legjobb módja.14 Mindezek alapján a hüvelyi és laparoszkópos hysterectomia javasolható a hasi méheltávolítással szemben, amennyiben a feltételek adottak.

Az egyre szélesebb körben végzett robotasszisztált laparoszkópos műtéteket többnyire a lehető legmélyebb Trendelenburg-helyzetben végzik. E műtéti pozíció azonban többféle perioperatív szövődmény forrása lehet, ezért voltaképpen nem is feltétlenül szükséges a jóindulatú betegségek miatt végzett nőgyógyászati műtétek során.