A sarokfájdalommal jelentkező betegek hetente próbára teszik az or­vos felkészültségét, differenciáldiagnosztikai jártasságát. A jellemzően multikauzális megjelenés miatt a pontos diagnózis és a kezelési terv felállí­tása elengedhetetlen. A sarokcsont körüli fájdalom mint téma szerteágazó, sok betegséget ölel fel, ezért a talpi oldalon megjelenő panaszokhoz tartozó betegségekre szűkítem a kört a cikkben.

A futás többféle sérülés veszélyével fenyegeti a sportolókat. A futók sérü­lései többnyire túlerőltetésre vezethetők vissza. A tendinopátiák leggyak­rabban a patella inát, az Achilles-ínt és a combhajlító rendszert érintik, elsődlegesen excentrikus gyakorlatokkal kezelhetők. Az iliotibiális szalag szindróma és a patellofemorális fájdalom szindróma terápiája a rugalmas­ságot fokozó gyakorlatokon túl a törzs és a láb erősítéséből áll. Az akut térdínhúzódások és a mediális tibiális stressz szindróma kezelése viszony­lagos nyugalomba helyezést igényel. A boka húzódásainak gyógyulását gyorsítja a korai mobilizálás. Plantáris faszciopátia eseteiben a tünetek ja­vulása várható a nyújtógyakorlatoktól, a sarok megemelésétől és ortézisek alkalmazásától.

A sarokfájdalom hátterében legtöbbször a plantáris fascia gyulladása áll, mely a sarok mediális talpi felszínén okoz fájdalmat, különösen a nyugalmi helyzet utáni első lépések megtételekor. A plantáris sarokfájdalom hátteré­ben a sarokcsont fáradásos törése, az idegek becsípődése vagy neurinómája, a sarokpárna-szindróma vagy talpi szemölcs is állhat. A hátsó sarokfájdalom gyakori oka az Achilles-ín tendinopátiája. A hátsó sarokfájdalmat kiválthat­ja Haglund-deformitás vagy Sever-betegség. A talpközép mediális részén fellépő sarokfájdalom tarzális csatorna szindróma következménye lehet. A sinus tarsi szindróma a talp középső-oldalsó részén fellépő fájdalmon túl bizonytalanságérzéssel hívja fel magára a figyelmet.

Bizonyítékon alapuló válasz

A sarokcsont apofizitiszének (Sever-betegség) kezelésére több olyan módszer áll rendelkezésre, melyek rövid távon némi javulást hoznak a fájdalom erős­ségét jelző pontszámokban. A sarokbetétek és előre gyártott ortotikumok kezdetben javítják a fájdalompontszámokat és enyhítik a funkciózavart, ám 3 hónapos távlatban a javulást mutató betegek aránya megegyezik, füg­getlenül attól, hogy részesültek-e kezelésben vagy sem (B szintű ajánlás, összehasonlító vizsgálatok, illetve nem vak elrendezésű véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok másodlagos végpontjai alapján).

A felületes burzitisz főként az olecranont és a prepatelláris bursát, ritkáb­ban a szuperficiális infrapatelláris bursát és a sarok szubkután bursáját érinti. A fő ok a krónikus mikrotraumatizáció. Az ultrahang a burzitisz és a cellulitisz elkülönítésében segít. A nem fertőzéses okoktól való differen­ciálásban hasznosak a vérvizsgálatok és az MRI. Az akut traumás burzitisz kezelhető jegeléssel, a végtag megemelésével, nyugalomba helyezésével. A krónikus mikrotraumás burzitisz terápiája is konzervatív; a bursa aspirá­ciója iatrogén szeptikus burzitisz veszélyét hordozza magában. A krónikus gyulladásos burzitisz terápiájában fontosak az intraburzális kortikoszteroid injekciók. A szeptikus burzitisz kezelése általában Staphylococus aureus ellen hatásos antibiotikumokkal kezdődik.

A betegek leggyakrabban mono- vagy oligoartritisz miatt fordulnak reu­matológushoz. Ha a panaszokhoz gyulladásos eredetű derékfájás is társul, spondiloartritiszre kell gondolni. A jelen összefoglaló a spondiloartritisz diagnosztizálására, felosztására, valamint az egyes oligoartritiszek diffe­renciáldiagnosztikájára vonatkozóan szolgál útmutatóként.

A csont olyan élő szövet, amely akkor lesz erős, ha terhelik. Egy új vizsgálat igazolja, hogy a csontok fiatalkori erősen terhelése idős korra is biztosítja a csontok erősségének megőrzését.