A népesség átlagéletkorának emelkedésével egyre több embert érint az időskori halláscsökkenés. A hallósejtek károsodása exogén és endogén okokra vezethető vissza. A beszédértés a tisztahang-küszöbnél is rosszabb („hallom, de nem értem”). A halláscsökkenés elszigetelődéshez és depres­szióhoz vezethet. Fontos a megelőzés és az egyre korszerűbb eszközökkel segíthető hallásrehabilitáció az életminőség megőrzésére.

A diabetes mellitus és a szenzorineurális halláskárosodás együttesen is előfordulhatnak. A kor előrehaladtával mindkét népbetegség gyakoribbá válik. A diabéteszben létrejövő vaszkuláris és idegi károsodások elvben halláscsökkenést is okozhatnak, de ezt jól tervezett, statisztikailag meg­bízható vizsgálatok még nem támasztják alá. Cikkünk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a két betegség lehetséges kapcsolatára és összefoglaljuk a té­mával kapcsolatos válogatott irodalomat.

Felfedezték, hogy a DNS-károsodás miatti hallásvesztés esetén egy vírus kijavíthatja a genetikai hibát, így a hallás képessége helyreállítható.

Régóta ismert, hogy mikor öregszünk, kisebb lesz az agyunk. Egy új kutatás azonban, amelyet a marylandi Johns Hopkins Egyetemen végeztek, azt mutatta, hogy azokban az idősekben, akiknek halláscsökkenésük van, gyorsabb és nagyobb mértékű az agy zsugorodása.