A csontritkulás a leggyakoribb csontanyagcsere-betegség, melyet a csont ásványianyag-tartalmának megfogyatkozása, a mikroarchitektúra káro­sodása, következményes fokozott csonttörékenység jellemez. Hátterében a remodelling károsodása (csontbontás és csontépítés aránya), fokozott csontbontás áll. Nemcsak a csont mennyisége, hanem a minősége is csök­ken, ezért kis erőbehatásra is törnek a csontok.

A térdízületi arthrosist kísérő fájdalom enyhítésére eddig jórészt NSAID-ok rövid távú vagy intermittáló alkalmazását javasolták a szakmai irányel­vek.

Az osteoporosis a csont ásványianyag-tartalmának megfogyatkozásával és a csontszerkezet minőségének romlásával járó idült csontanyagcsere-betegség, mely a csonttörési kockázat növekedésével jár. A biszfoszfonátok a legszélesebb körben alkalmazott specifikus antiporotikus szerek. A biszfoszfonátok akkumulálódnak a csontban, így az osteoclastokra kifejtett gátló hatásuk a gyógyszer elhagyását követően is fennáll. Emiatt, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozott állkapocs-necrosis és atípusos femur-törés miatt a biszfoszfonátkezelés optimális időtartama a mai napig vita tárgya.

Allopurinol alkalmazásakor – nagyon ritkán – életveszélyes hiperszenzitivitási szindróma léphet fel. Ha indokolt az allopurinolkezelés, figyeljünk a vesefunkcióra, és kis adaggal indítsuk a kezelést, a beteg szoros megfi­gyelése mellett. Esetünkben a hiperszenzitivitási szindróma súlyos máj­elégtelenségbe torkollott, és a gyors májtranszplantáció mentette meg a beteg életét.

A lakosság átlagéletkorának növekedése és életmódjának átalakulása miatt egyre gyakoribb csontritkulás mindmáig aluldiagnosztizált és elégtelenül kezelt betegség. A megelőző intézkedések közül a primer prevenció életmódbeli beavatkozásokat foglal magába, másodlagos megelőzésként fontos a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel. 

Az időskorban kezdődő reumatikus betegségek egyértelműen különböznek a fiatalabb embereket érintő hasonló kórképektől. A kórisme felállítását sok esetben megnehezítik a gyakran jellegtelen általános tünetek és a társuló betegségek. Kezelés céljából alapjában véve minden rendelkezésre álló gyógyszer alkalmazható. A szervek működésének és az anyagcserének az életkorral összefüggô megváltozására, valamint a társuló betegségekre figyelemmel kell lenni a reumaellenes kezelés és a gyógyszeradagolás adaptálása során.

A D-vitaminon és a kalciumon kívül számos más tápanyag is szükséges a csontok egészségéhez. Átlagos étrend mellett a magnézium, a szilícium, a K-vitamin és a bór, idősek és vegetáriánusok számára a cink kiegészítő adagolása is indokolt. A mangán, a réz és más fémek pótlása rendszerint szükségtelen, és ezek, valamint több más tápanyag túlzott bevitele nem használ, hanem árt. A csontozat karbantartásához fontos a rendszeres testmozgás!
The Open Orthopaedics Journal, 2012. június

Az osteoporosis terápiájában új antireszorptív, illetve oszteoanabolikus terápiás célpontokat határoztak meg. Az új célpontokon keresztül ható szerek némelyike már elérhető vagy klinikai kipróbálás alatt áll.Az új antireszorptív szerek közé tartozik egy anti-RANKL ellenanyag, a már törzskönyvezett denosumab, illetve a katepszin K enzimet gátló, klinikai kipróbálás alatt álló odanacatib.

A máj-cirrhosis hepatocelluláris funkcióvesztéssel jár, ami különböző szövődményekhez vezet. Krónikus májbetegségben, elsősorban primer biliáris cirrhosisban, valamint májátültetés után gyakran alakul ki  osteoporosis.