A vesebetegségek lassan elfoglalják az őket megillető helyet a nem fertőző népbetegségek sorában, mert jelentőségüket egyre inkább (f)elismerik, és mert előfordulásuk és szövődményeik megszaporodtak a civilizációs ártalmak következtében. Az utóbbi évtizedben olyan új gyógyszercsoportok kerültek a fegyvertárunkba, amelyek célzottan hatnak a vesebetegségeket kiváltó egyes (immun)folyamatokra, illetve a vesebetegség progresszióját lassítják vagy a szív-ér rendszeri szövődményeket csökkentik, függetlenül az eredeti noxától. Óriási a fejlődés a genetikai betegségek diagnosztikájában és kezelésében is. A nefrológusnak kötelessége széles körben megismertetni a betegséggel kapcsolatos információkat, szolgálva ezzel a primer és szekunder prevenciót. Összefoglalónk ezt az ívet követve írja le az utóbbi tíz év mérföldköveit.

A differenciált pajzsmirigyrák incidenciája az elmúlt években jelentősen növekedett, a daganatspecifikus halálozás azonban ér­demben nem változott. A daganatok több­sége korai stádiumú, jó prognózisú, ezért a nemzetközi irányelvek a kevésbé radikális ellátás mellett foglaltak állást.

A nyelőcsőreflux betegség (GERD) 2006-os montreali klasszifikációja alap­vetően tünetorientált szemléletet tükröz. Az elmúlt években a gyakorlat lényegében igazolta a montreali konszenzus létjogosultságát és klinikai alkalmazhatóságát, de a diagnosztika és a kezelés terén új szempontok is felmerültek, amelyeket a mindennapi gyakorlatban figyelembe kell venni.

Sporadikus esetek felvetették a nátrium-glükóz-kotranszporter-2 (SGLT2) gátlószereinek az akut veseelégtelenséggel való kapcsolatát, de a kutatások nem bizonyítottak közöttük oki összefüggést. Ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazása megváltoztatta a 2-es típusú cukorbetegek kezelésének szemléletét, adásukat feltétlenül ajánljuk.

Az elmúlt néhány évben a metasztatikus melanoma kezelésében teljes szemléletváltozás következett be: nyolc új gyógyszer, köztük három immunterápiás, négy molekuláris célpontú szer, illetve egy onkolitikus vírus került alkalmazásra a napi gyakorlatban. A megváltozott terápia az áttétes melanomában szenvedő betegeknek jelentős túlélési esélyt jelent. A megfelelő támadáspontú gyógyszer kiválasztása az adott egyénnél azonban számos szempont együttes értékelését és mérlegelését teszi szükségessé, mely gyakran nagy kihívás az onkológiai munkacsoport számára. A jelen közleményben a gyógyszerválasztás gyakorlati kérdéseit összegezzük. Magyar Onkológia 60:17-21, 2016

Kulcsszavak: melanoma, célzott terápia, immunonkológia, BRAF-gátló, MEK-gátló

A szerzők szorgalmazzák a szemléletváltoztatást a táplálásterápia terüle­tén. Meghatározzák a malnutríció és a szarkopénia fogalmát, rámutatnak a szűrés, megelőzés, kezelés fontosságára. Részletesen ismertetik a táplá­lásterápia módszereit, melyek a beteg otthonában is alkalmazhatók.

Az elmúlt időszak kutatásai jelentős változást hoztak a szkizofrénia terápiájában. A szkizofréniát ma fázisokra bontható idegfejlődési betegségként fogjuk fel. A fázisokat a tünetek sajátos konstellációja jellemzi, melyek eltérő patofiziológiai folyama­tokon alapulnak, és eltérő terápiás beavatkozásokat igényelnek. 

A reumatológiai betegségek világ­szerte kiemelkedő és egyre növekvő népegészségügyi problémát jelente­nek, ami komoly terhet ró az egyénre, a családra és a társadalomra egyaránt. Ennek oka nemcsak a betegségek ma­gas számában, hanem az általuk oko­zott tartós életminőség-romlásban, rokkantságban és keresőképtelenség­ben, valamint az extrém költségek­ben is keresendő. Nem árt leszögez­ni, hogy egyes mozgásszervi kórképek magasabb halálozással járnak, gon­doljunk csak például az oszteoporózis talaján kialakuló combnyaktáji törések utáni, vagy a szisztémás autoimmun betegségekhez, illetve a reumatoid artritiszhez társuló magas mortalitásra. Válaszul a kihívásokra szakterületünkön az utóbbi egy-két évtizedben hallat­lan fejlődés és szemléletváltozás ment végbe, melynek keretében a reumatológia igen gyorsan adaptálta a medi­cina egészét átformáló új irányzatokat és az új évezred modern reumatológiai gyakorlatát hozta létre.

Az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy az élő kórokozók okozta betegségek elleni küzdelem kétségtelen eredmé­nyei ellenére a járványos betegségek nem tűntek el. A HIV/AIDS felbukka­nása szemléletváltozást eredménye­zett, egyértelművé téve, hogy a fertőző betegségek leküzdése globális fel­adat. Az „egy a világ – egy az egész­ség” gondolatának megszületését az a felismerés motiválta, hogy a világon felbukkanó járványok többsége az ál­latvilágból származik. Az antimikrobás szerek fejlesztése leállt, a multidrug- és pánrezisztens kórokozók terjedésének megakadályozásában pedig a megelő­zésre helyeződött a hangsúly. A járvá­nyos betegségek elleni küzdelemben a védőoltások fejlesztése jelenti az elő­relépést. Más problémákat kell megol­dani az egészségügyi ellátással kapcsolatos és másokat a klímaváltozással, a természeti katasztrófákkal és a fegy­veres konfliktusokkal összefüggő fertő­zések esetén.

Az új ismeretek összegzésével, új szempontok felvetésével eljuthatunk oda, hogy az adatok halmaza minősé­gében is változik, és befolyásolja látás­módunkat. Az új felismerések és ered­mények számbavételekor nem kisebb jelentőségű annak a vizsgálata, hogy ezek kritikus áttekintésekor változik-e vajon a szemléletünk. A sorsfordító, az átalakító, a katarzist is okozó tudo­mányos vagy társadalmi történések legnagyobb hatása talán abban van, hogy új látóteret alakít ki, az eddigi­től eltérő jövőképet tár fel és hosszabb távra, megújult, bizakodásra is okot adó cselekvési irányba fordítja figyel­münket.