A betegek és közvetlen kontaktjaik immunizációja a mai napig csak szűk körben használt lehetőség a fertőzésmegelőzésre a szolidszerv- és csont­velőtranszplantáltak és a transzplantációra várók gondozásában. A bete­gek immunizálását a helyi jellemzőkkel kiegészített nemzetközi ajánlások szabályozzák. Az evidenciákkal megalapozott, klinikai tapasztalattal bő­vített gyakorlat alkalmazásában a legnagyobb biztonságra és optimális hatékonyságra kell törekedni.

Fertőzésellenes szerek profilaktikus adásával számos életet veszélyeztető infekció kialakulását előzhetjük meg. Fontos, hogy mely rizikócsoportban, milyen hatású szert, mennyi ideig adunk. Az indokolt profilaxis elmaradása éppúgy veszélyes következményekkel jár, mint a túl széles körben vagy túl hosszú ideig történő profilaktikus alkalmazás.

A rizikóbetegséggel élő, immunológiailag sérült betegek fertőzései gya­koribbak és súlyosabb formában zajlanak. Az alapbetegség ellen alkalma­zott kezelés e nemkívánatos velejárójának kivédésére egyik fő eszközünk a vakcináció. Elkerülni a veszélyest, megelőzni a megelőzhetőt – az immu­nizációnak ez a lényege. 

A fehérvérsejtszám-emelkedés mértékének megállapításához alapvető az életkortól és a várandósságtól függő referenciatartományok használata. Az eozinofil fehérvérsejtek felszaporodása parazitás fertőzésre vagy al­lergiára utal, a limfocitózis gyermekkori virális megbetegedés jele lehet. A leukocitózis különösen a bakteriális fertőzések tünete. Stresszhatásokra akut leukocitózis alakulhat ki. A leukocitózis hátterében állhat pl. gyógyszermellékhatás, léphiány, dohányzás, elhízás, krónikus gyulladá­sos állapot. Rosszindulatú vérképzőszervi betegség jele lehet a láz, fogyás, fáradékonyság, zúzódások. Ha felmerül a malignitás, a beteget hematoló­gus-onkológus szakorvoshoz kell utalni.

A szplenektómián átesett betegek egész életükön át fokozottan ki vannak téve a fulmináns fertőzések és a szepszis veszélyének. A posztszplenektómiás szepszis három legfontosabb kórokozója a Streptococcus pneumoniae, a Neisseria meningitidis és a Haemophilus influenzae. Mindhárom ellen rendelkezünk oltóanyaggal, alkalmazásuk szplenektómiával összefüggő javallatait a cikk részletesen taglalja. Kiemelik a szerzők a lép nélkül élők átfogó felvilágosításának, készenléti antibiotikummal és sürgősségi betegigazolvánnyal való ellátásának szerepét a bakteriális fertőzések antibiotikumkezelésének mielőbbi megkezdésében.

Az alapellátásban az immunszupprimált betegek alapbetegségének karbantartásá­hoz hozzátartozik a fertőzések megelőzése is. A pneumónia leggyakoribb kórokozójá­val szemben 2010-től használt új, fehérjé­hez kapcsolt konjugált Prevenar 13 vakcina előtérbe került fokozott immunogenitása miatt. A vakcinát 2009-ben beemelték a magyar újszülöttkori védőoltási rendszer­be; 2012. szeptembertől az 50 éven felülieknél, 2013. januártól a 6–17 éves, júliustól a 18–50 éves korcsoportban is megszü­lettek az evidenciák alkalmazhatóságát il­letően. Az amerikai Immunizációs Tanács­adó Bizottság 2012. szeptembertől javasolja a Prevenar 13 adását immunhiányos felnőt­teknek minden életkorban. A cikk e beteg­csoport vakcinációját részletezi naprakész útmutatóval.

A szívizominfarktus nem csupán következménye az ateroszklerózisnak, hanem szisztémás gyulladásos folyamatokon keresztül újabb infarktussal fenyegető ateroszklerotikus elváltozások elindítója is lehet. Az egér modellen sokoldalúan igazolt tétel klinikai szemléletváltozást hozhat magával.

A hemolitikus anémia a vörösvérsejtek élettartamának rövidülésével és fokozott vörösvérsejtképzéssel jár. Laboratóriumi jellemzői a megnövekedett retikulocitaszám, az LDH és az indirekt bilirubin szintjének emelkedése, a haptoglobinszint csökkenése. A specifikus kivizsgálás fő eszköze a Coombs-teszt, amely segít elkülöníteni az autoimmun hemolitikus anémiákat az egyéb kórképektől.