A nemrég közölt nemzetközi felmérés, a SANTORINI vizsgálat sem szolgált meglepetéssel, azaz a nagy és az igen nagy kardiovaszkuláris rizikójú beteg­csoportok esetében nem javultak lényegesen az antilipidémiás kezelések mutatói.¹ A betegek 23%-a és 21%-a nem részesül ilyen terápiában, sztatin-monoterápiát 58%-uk és 52%-uk kap, továbbá sztatin+ezetimib kombiná­cióban a betegek 19%-a és 17%-a részesedik. A medián LDL-koleszterin- (LDL-K-) érték 2,4 és 2,0 mmol/l, amely messze van az irányelvek szerinti ajánlottaktól.

A szív gyors mozgása miatt a CT hosszú ideig alig játszott szerepet a kardiális képalkotásban. Az utóbbi mintegy 20 évben azonban a speciális, csúcskate­góriás CT-rendszerek elismerésre méltó minőségű és nagy információértékű kardiális képalkotást tesznek lehetővé. A cikk a CT kardiológiai diagnoszti­kában való alkalmazásának előfeltételeit és területeit ismerteti, kiemelve a speciális előnyöket és a korlátokat is.

A minnesotai Annual Congress of International Cardiology (CADECI) 2023.kongresszuson elhangzottak szerint a sztatin intolerancia prevalenciája körülbelül 9%.

A Merck által kifejlesztett új orális PCSK9-gátló eredményesen csökkentette a koleszterinszintet egy 2. fázisú vizsgálat során.

A sztatinok igen jelentős szerepet játszanak az atherosclerosis, kitüntetet­ten a kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris betegségek primer és szekun­der prevenciójában, nemcsak közvetlenül a koleszterinszint csökkentése által, hanem egyéb, úgynevezett pleiotróp hatásokon keresztül is. Míg az orvosi és a laikus közgondolkodásban a gyógyszerek mellékhatásaira ál­talában kevesebb figyelmet fordítunk, mint arra valójában szükség lenne, addig a sztatinokkal kapcsolatban indokolatlanul nagy a félelem az esetle­ges máj- és izomkárosodástól; mind az orvosok, mind a betegek körében. Cikkünk célja, hogy reális képet nyújtson a sztatinkezelés kockázatairól.

Az antilipidémiás terápia kezdete egy fibrátszármazékhoz köthető. Később a sztatinok felfedezése és az LDL-koleszterin (LDL-K) célkeresztbe kerülése elhomályosította vezető szerepét, ez döntően a szimvasztatin (4S vizsgálat) sikereinek köszönhető. Hamarosan az is kiderült, hogy a fibrátok a PPAR-alfa nukleáris receptor aktivitásának fokozása révén csökkentik a triglicerid (TG) és növelik a HDL-koleszterin (HDL-K) plazmaszintjét.

Egy nagy retrospektív kohorszvizsgálatban a koleszterinszint-csökkentő rozuvasztatin szedésekor valamivel nagyobb volt a vesekárosodás kockázata, mint az atorvasztatin szedésekor.

Az akut vesekárosodás a glomeruláris filtrációs ráta gyors csökkenésé­vel járó tünetegyüttes. A súlyosság szerinti besorolásnál a vizeletürítés mennyisége és a kreatininszint emelkedése a mérvadó. Etiológiája szerint az akut vesekárosodás lehet prerenális, renális és posztrenális. A kezelés részét képezi a volumenstátusz fenntartása, a folyadékpótlás izotóniás krisztalloidoldattal, a volumentúlterhelés megszüntetése vízhajtókkal, a nefrotoxikus gyógyszerek adásának felfüggesztése, a gyógyszerek dó­zisának a vesefunkcióhoz történő igazítása. Komplex gondozással mérsé­kelhető a kórházi mortalitás és a progresszió kockázata.

A magas intenzitású sztatin kezelés mellé adott koleszteril észter átviteli fehérje jelentősen csökkentette a koleszterintet és növelte a koleszterin célértéket elérő betegek arányát.

Az érbetegségek másodlagos megelőzése, az újabb éresemé­nyek, az ebből származó halálozás kivédése továbbra is jelen­tős feladat. Dr. Simon Attila, a balatonfüredi Állami Szívkórház orvosigazgatója lapunknak elmondta, hogy ennek elérésére a rendszer különböző szereplőinek a saját szintjükön, egymásra épülő feladatokkal kell szembenézniük. A kezelés alapja a gyógy­szeres kezelés, a társbetegségek optimális terápiája, a magatar­tásbeli tényezők javítása, a betegségértés javítása, a beteg együtt­működésének megnyerése és a hosszú távú gondozás.