A fibromyalgia szindróma olyan krónikus fájdalom szindróma, mely domi­nálóan diffúz mozgásszervi fájdalmak képében jelentkezik, ezért hagyo­mányosan a reumatológiához, a lágyrész-reumatizmusok közé sorolják, jóllehet a centrális szenzitizáció és a centrális fájdalom mechanizmusai állnak a középpontjában.

Komoly betegségben szenvedő vagy abból felépülő betegeknek azt szokták tanácsolni, hogy kíméljék magukat, tartózkodjanak a nagyobb fizikai megter­heléstől. Kutatások sora bizonyítja azonban, hogy rákbetegek számára a jól tervezett, az adott körülményekhez igazított testmozgásnak számtalan jó­tékony hatása van, javítja a fizikai erőnlétet és a pszichés állapotot egyaránt.

Az inszomniák diagnózisának feltétele az elalvás nehezítettsége, az átalvás zavara, a korai ébredés, a nappali funkcionalitás zavara legalább heti három alkalommal, legalább egy hónapon át. A lelki és testi problémákat, gyógy­szerhasználatot, abúzust ki kell zárni a kiváltó tényezők közül. A krónikus inszomnia kapcsolatban áll kognitív zavarokkal, a szorongással, depres­szióval, a gyenge munkahelyi teljesítménnyel, a mortalitás fokozódásával. Nem gyógyszeres terápiái az alváshigiénés tanácsadás, a kognitív viselke­désterápia, a relaxáció, a többkomponensű terápia és a paradox késztetés.

A demenciák egyre nagyobb terhet rónak az egészségügyi rendszerre. Mivel hatásos kezelési módok nem állnak rendelkezésre, az elsődleges megelőzés kiemelkedő jelentőséggel bír. A vaszkuláris demenciának és vélhetően az Alzheimer-kórnak is kockázati tényezője a magas vérnyomás. A kellő időben alkalmazott gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezeléssel legalábbis las­sítható a kognitív funkcióvesztés és késleltethető a demencia kialakulása.

A szanszkrit ayus (élet) és veda (ismeret, tudás) szavak összetétele „élettudománynak” fordítható, és holisztikus életviteli szemléletet sugall: diéta, jóga, meditáció, gyógynövényi anyagok fogyasztása az egészség alapja. De vannak-e klinikai bizonyítékok e szemlélet mögött?

Jól tudjuk, hogy bizonyos rákféleségek ritkábban támadják meg a fizikailag aktív személyeket, de kevésbé közismert az a tény, hogy a rákbetegek fizikai edzésprog­ramjai akár az operatív beavatkozások előtt és után, akár a kemo- vagy radioterápia alatt nemcsak a pszichére hatnak kedvezően, hanem javítják a betegek funkciona­litását, teljesítőképességét, életminőségét, s talán az életkilátásokat is. Az utóbbi év ezekről szóló irodalmából tallóz ez az írás, csupán érintve a fizikai aktivitás védő ha tását egyes rákféleségekkel szemben, az aktivitással meghosszabbítható minőségi élettartamot.

A szívbetegek rehabilitációjában a rezisztenciaedzés kezd beépülni a tartós, egyenletes, mérsékelt-közepes intenzitású fizikai terhelésen alapuló multidiszciplináris programokba. Az indikáció kiterjedt a szívelégtelenség különböző for­máira is. Az utóbbi években a nagy intenzitású szakaszos tréning is polgárjo­got kapott a szívbeteg-rehabilitációban. Ezek jól kombinálhatók a légzőizomzat edzésével. A gyenge vázizomzat fejleszthető elektromos ingerléssel, excentrikus erőfejlesztő gyakorlatokkal, vibrációs és érleszorításos edzéssel. Mindezek a szív-és tüdőbetegek rehabilitációjának veszélytelen eszközei. Hatásosságuk kísérésére tanácsos az érfunkciók vizsgálata.

Egy nemrég megjelent metaanalízis a szívelégtelenségben szenvedő betegek rehabilitációjának ideális eszközeként mutatja be az Európában is egyre népszerűbb kínai gimnasztikai és harcművészetet.