Számos vizsgálat szerint a bal kamrai hypertrophia regressziója kedvezőbben befolyásolható ACE-gátlók, angiotenzin-receptor-blokkolók és kalciumcsator­na-blokkolók adásával. Jelen vizsgálat célja, hogy megvizsgálja a perindopril/ indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval végzett kezelés hosszú távú hatását a bal kamrai tömegindex csökkentésére és a bal kamrai hypertrophia regressziójára olyan ambulánsan kezelt hypertoniás betegeknél, akiknél ko­rábban nem érték el a vérnyomáskontrollt egy renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátló és egy diuretikum kettős fix kombinációval.

A hypertoniás beteg vérnyomáscsökkentő kezelése a kardiovaszkuláris pre­venció elengedhetetlen része. A kezelés klasszikus összetevői kibővültek, mert az életmód-változtatás javaslata és a gyógyszerek kiírása önmagában elégtelen. A kezelés megkezdéséhez hozzátartozik a vérnyomás ajánlást kö­vető megmérése, a betegségtudatos magatartás kialakítása, a nem gyógy­szeres kezelés segítése. A gyógyszeres kezeléshez való terápiahűséget az egytablettás kombinációk elterjedése, a terápiás hatékonyság növelése, a mellékhatások csökkentése biztosítják.

Több mint 900 depressziós beteg adatai azt mutatják, hogy a szelektív szerotonin visszavétel gátló terápiától alacsonyabb C-reaktív protein szint esetén jobb eredményt várhatunk.

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a sclerosis multiplex hátte­rében zajló patológiai folyamatok feltárásában, mellyel együtt a betegek életminőségének javulását eredményező több új kezelési lehetőség vált elérhetővé.

Több meghatározó és potens szereplő megkérdezte, mit tennék én a digi­tális egészségügyért. Leírtam és be is került az immár mindenki számára elérhető dokumentumba. Ezt mutatom be röviden. Azt gondolom, rövid távon sem elérhetetlen az egészségügy iránt elégedett társadalom, amit már azzal el lehet érni, hogy a polgárok segítséget kapnak az egészség­megőrzésben. Ezt pedig digitális eszközökkel lehet jól csinálni. Egyre ke­vesebb az egészségügyi személyzet, sőt egyre szűkebbre is szakosodik az egészségügy. Nincs „pluripotens” orvos, aki átlátja a beteget, és ez nem is várható el (hiszen nincs már mindent javító autószerelő sem...). Ezért kell az e-beteg attitűd, aki a saját betegségét vagy kockázatait átlátja és egyedül is döntéseket tud hozni, ha jó információkat kap. Az államtól is.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Pozíciós terápia hatására a klinikai tüneteket is mutató alvási apnoe (OSA) paraméterei közepes mértékben (16–40%) javulnak a nem kezelt bete­gekhez képest (kis esetszámú véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok [randomized controlled trial, RCT] metaanalíziséből származó B erősségű bizonyíték). A pozíciós terápiák kevésbé hatékonyak, mint a folyamatos pozitív légúti nyomás (continuous positive airway pressure, CPAP) keze­lés (kis esetszámú keresztezett vizsgálatok metaanalíziséből származó B erősségű bizonyíték).

A közlemény a gyermekgyógyászok figyelmét szeretné felhívni arra, miért érdemes a gyógyításban applikációkat használni. Miért lehet könnyebben partnerre találni a gyerekekben ehhez és mire lehet használni a többi orvos, többi hasonló gyerekbeteg kezelése során gyűjtött összesített adatokat az adott betegének terápiájában.

Köztudott, hogy a gyógyszerszedők fele nem úgy és nem addig alkalmaz­za a javasolt kezelést, ahogy az szükséges. Emiatt a WHO azt állítja, hogy a krónikus gyógyszerszedők 50%-ának az adott betegségben a prognózisa ugyanolyan rossz, mint annak, aki nem is alkalmaz a betegségre semmi ke­zelést. A mellékhatások 42%-át el lehetne kerülni megfelelő adherenciával, sőt a kórházi felvételek 25%-a is a rossz terápiahűség miatt történik. A non-adherencia évente 125 000 USA-beli polgár halálát okozza. Sokan sokfé­le megoldással állnak elő: az automata gyógyszeradagolók és robotizált gyógyszerrendezők ilyen próbálkozások. A legjobbakat szedtem össze. Jelenleg mindegyik csak az USA-ban élő beteg számára elérhető, de ez a nagyon új megoldás hamarosan Európába és hozzánk is elérkezik.

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

A rendelőn kívüli és az ambuláns vérnyomásmérés felértékelődött. A nem farmakológiai kezelés minden formája nagyobb hangsúlyt kapott. Az ajánlások hangsúlyozzák a kettős vagy hármas fix dózisú antihipertenzív gyógyszeres kezelés előnyeit. A kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás személyre szabott csökkentése csak a betegek javuló együttműködésével érhető el.