Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

Új kutatási eredmények nagy vagy közepes intracraniális ér okklúzió nélküli stroke-ot követően szerint egyes páciensek számára előnyösebb a tirofiban, mint a kis dózisú aszpirin.

Az antikoaguláns kezelés az elmúlt évtizedben óriási fejlődésen ment ke­resztül, köszönhetően a direkt orális antikoagulánsok megjelenésének. Az alvadásgátló kezelés a medicina talán minden szegletét érinti, ennek meg­felelően a korábbi K-vitamin-antagonista és heparinszármazékokra épült terápiákat újra kell gondolni. Ez azonban óriási és hosszadalmas munka napjaink evidenciára épülő medicinája mellett.

Rudolf Virchow kiterjedt, szisztemati­kus kutatásai alapján 1856-ban közöl­te elméletét, miszerint „minden esetben a vér többé-kevésbé kiterjedt rögöt képez a beillesztett [idegen] test köré... ...az [ide­gen test okozta] elzáródás következményei három csoportba oszthatóak, melyek az ér és környezetének irritációja, a vér alvadása és a véráram megszakadása.”¹

Érdekesség, hogy ezzel lényegében a vérrögképződés következményének tartotta e három tényezőt és csak vénás stasisnak tulajdonított szerepet a de novo thrombus-képződésben.² 

Az akut ischaemiás stroke-ban szenvedő betegekben a sikeres thrombectomiája után alkalmazott intraartériás thrombolysis nagymértékben növeli a 90 napon belül kiváló neurológiai eredményt elérő betegek arányát.

Alsó végtagi revaszkularizáción átesett perifériás verőérbetegségben szenvedők esetében a rivaroxaban + aszpirin (acetil-szalicilsav, ASA) kom­binációs kezelés a placebo + ASA kombinációhoz képest szignifikánsan csökkentette az akut végtagi ischaemiás események, a vaszkuláris eredetű alsó végtagi amputációk, a myocardialis infarktus, az ischaemiás stroke és a kardiovaszkuláris halál előfordulását. A major vérzéses események tekintetében a TIMI klasszifikáció szerint nem volt szignifikáns különbség a két csoport között, míg az ISTH szerinti major vérzéseknél az előfordulás szignifikánsan nagyobb volt a rivaroxaban + ASA ágon a placebo + ASA kezeléssel szemben.

A COVID leggyakoribb hosszú távú tüdőgyógyászati tünetei: köhögés, kö­petürítés, fáradékonyság, terhelési nehézlégzés. A poszt-COVID szindróma akkor is felléphet, ha az akut szakasz enyhe, vagy akár tünetmentes volt. A poszt-COVID tüdő-fibrosis általában súlyosabb fertőzésen átesett, idő­sebb, társult betegséggel, dohányzási anamnézissel is rendelkező férfiaknál alakul ki. A poszt-COVID szindróma többnyire magától megoldódik, de addig jelentősen befolyásolja a beteg életminőségét, fizikai teherbírását. Célunk a pontos követési, kivizsgálási menetrend felállítása a betegek vé­delme és az egészségügyi költségek optimalizálása mellett. Az elhúzódó tüneteket mutató betegeket célszerű poszt-COVID ambulanciára utalni.

A diagnosztikai képalkotó vizsgálatok elrendelésekor – a sugárexpozíció csökkentése érdekében – az orvosoknak tartaniuk kell magukat felnőtt betegek esetében az Image Wisely, gyermekek esetében az Image Gently útmutatóhoz, valamint az American College of Radiology (ACR) megfelelő­ségi kritériumaihoz. Ez utóbbiak 193 diagnosztikai képalkotási és interven­ciós radiológiai témát, ezen belül 942 klinikai változatot és több mint 1680 klinikai szituációt ölelnek fel. A cikk a legfontosabb szakmai ajánlásokat tekinti át.

Az endovasculáris terápia és a standard gyógyszeres kezelés azonos eredménnyel jár az arteria basilaris elzáródás okozta stroke-ban.

Dr. Christoph Diener (University of Duisburg-Essen) 5 különböző ideggyógyászati indikációt érintő hat vizsgálatról számol be röviden.