A közlemény gyakorlati szempontból részletezi a várandósság alatti pajzs­mirigy-túlműködés és -alulműködés következményeit, felismerésének és kezelésének lehetőségeit, illetve a szülést követően manifesztálódó postpartum thyreoiditis ellátását és a páciensek gondozását.

Mérvadó becslések szerint a cukorbetegség és előállapotainak mintegy 50%-os emelkedésével számolhatunk. Régóta tudjuk, hogy a pajzsmi­rigyhormonok nagy hatással vannak a glükózhomeosztázisra. Bernardo Alberto Houssay argentin fiziológus 1947-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte az agyalapi mirigy hormonjainak a szénhidrát-anyagcserében játszott szerepét. Azóta kiderült, hogy ennek az egyen­súlynak a megbomlása mind hypothyreosisban, mind hyperthyreosisban glükózintoleranciához vezethet.

Korábban a kisebb SARS-járvány is felvetette, hogy a koronavírusok a pajzs­mirigyet is károsítják, de a COVID-19 kapcsán egyre több esettanulmány jelenik meg arról, hogy típusos és atípusos szubakut thyreoiditist, auto­immun hyperthyreosist okozhat a SARS-CoV-2-fertőzés. A pajzsmirigyhor­monok szintje összefüggést mutat a SARS-CoV-2-fertőzés kimenetelével is súlyos állapotú betegek körében. Az új koronavírus dokkoló receptora, az ACE2 enzim a pajzsmirigyben is kifejeződik. Véleményünk szerint a pajzs­mirigyfunkciót legalább a kórházban ápolt COVID-19-betegek esetében ellenőrizni és követni szükséges.

Az izomgyengeség oka sokszor nehezen azonosítható. Ha a valódi izomgyengeséget elkülönítettük a fáradtságérzéstől és a fájdalommal összefüggő motoros zavaroktól, neurológiai, reumatológiai, endokrin, genetikai és fertőzéses kórképek, gyógyszer- vagy toxinhatással összefüggő okok jönnek szóba. Időskori tünetegyüttes az esendőség és a harántcsíkolt izmok megfogyatkozása. 

A COVID-19 terjedése miatt természetesen felmerül a kérdés, hogy a pajzsmirigybetegeknél nagyobb-e a megfertőződés kockázata, illetve biztonságosan szedhetőek-e tovább addigi pajzsmirigy gyógyszereik?

Egyre több a bizonyíték, hogy a COVID-19 befolyásolja a pajzsmirigy működését.

A palpitáció a háziorvosi és a kardiológiai gyakorlatban egyaránt elő forduló, gyakori és sokszínű panasz, melyet számos betegség eltérő mechanizmusokkal válthat ki. Hátterében az esetek döntő többségében komolyabb szívbetegség nem igazolható, azonban a kardiogén okok kizárására minden esetben különös figyelmet kell fordítani, és e tekintetben törekedni kell az optimális konzultatív tevékenyégre a családorvos és a kardiológus között. Összefoglalónk a panasz kialakulásának okait, a diagnosztika és a terápia szempontjait taglalja a háziorvos szemszögéből, a European Heart Rhythm Association (EHRA) állásfoglalásának fényében.

A Béta-receptor-blokkolóké az egyik legfontosabb antihipertenzív gyógyszercsoport. A hypertonia szinte általános a praediabeteses és manifeszt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében. A szövődmények megelőzése érdekében a vérnyomást pontosan kell beállítani, az érvényben levő irányelvek szerint. Az elsőként választandó szerek a renin–angiotenzin rendszer gátlószerei: az ACE-gátlók és az angiotenzin-2-receptor 1-es altípusának antagonistái (angiotenzinreceptor-blokkolók, ARB), mivel vesevédő hatásuk van, és a szívizom átépülését (remodeling) is gátolják. Egyes szerek a peroxiszóma-proliferátor által aktivált g-receptor aktiválásával a glükóztoleranciára is kedvezően hatnak. A vérnyomást gyakran csak b-blokkolót is tartalmazó kombinációval lehet a célértékre beállítani. Erre a célra gyakran a metoprololt használják. A carvedilollal végzett számos összehasonlító vizsgálat alapján ez a hatóanyag kedvezőbb lehet a metoprololnál és más, első vagy második generációs b-blokkolóknál.