Úgy gondolják, hogy a mikroglia kulcsfontosságú szerepet játszik számos neurológiai rendellenesség, a többi között az Alzheimer-kór kialakulásában.

Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia terjedése mérsékelhető az antibiotikumok megfelelő módon (helyes indikációban és dozírozással) történő alkalmazásával. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szigorúbban lehetne vizsgálni az antibiotikus kezelések indikációját, továbbá egyes ese­tekben elegendő lehetne rövidebb ideig tartó kezelés is. A multirezisztens kórokozók kiváltotta fertőzések esetén sem kell mindig a legszélesebb spektrumú („tartalék“) antibiotikumok után nyúlni.

Egy 50 éves férfi azzal a panasszal for­dult orvoshoz, hogy fizikai aktivitás – többek között testedzés, kerti munka – kapcsán kiütések jelentek meg a há­tán, a mellkasán és a felső végtagjain. Az először 5 hónappal korábban jelentkező kiütések esetenként viszkettek, és vaka­rás hatására csalánkiütések jelentek meg.

Húgyúti infekciók antibiotikus kezelésekor vegyük számba a beteg egyéb gyógyszereit, különösen, ha trimetoprimt rendelünk.

Az elmúlt 50 évben az onkológiában a sebészet, sugárterápia és kemoterápia voltak a fő fegyverek a betegség elleni harcban. Az immunterápia megjelenése paradigmaváltást hozott, mivel a használt szerek nem a daganatsejteket, hanem az immunrendszer sejtjeit célozzák meg. 

A bőr- és lágyrészfertőzések között egyszerű és szövődményes (nekrotizáló vagy nem nekrotizáló), illetve gennyes és nem gennyes fertőzéseket kü­lönböztetünk meg. A közösségben szerzett fertőzéseket legtöbbször methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus vagy béta-hemolitikus Streptococcus okozza. A szövődményes fertőzések szisztémás gyulladásos reakció szindróma formájában jelenhetnek meg. 

A gazdaságilag fejlett országokban az Escherichia coli okozta húgyúti fertőzésben szenvedő gyerekek fele rezisztens a leggyakrabban rendelt antibiotikumokra.

A kötőhártya-gyulladások többsége bakteriális eredetű. Gyermekek eseté­ben ezt a betegséget – és a nagyon fer­tőző volta miatt kialakuló epidémiát – leggyakrabban a Hemophilus influenzae és a Streptococcus pneumoniae okozza. Világszerte a Staphylococcus aureus okozza a legtöbb konjunktivitiszt, amely bármely életkorban előfordulhat. A betegség jellemző tünetei: szúró visz­kető érzés, nyákos-gennyes váladék és a szemhéjak reggeli összetapadása.
Journal of Pediatric Ophthalmology & Strabismus, 2008. november

Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség (ADPKD) a leggyakoribb öröklött vesebaj. A terápiák célpontjai a renális, húgyúti és egyéb manifesztációk. Fontos a magas vérnyomás korai kimutatása és kezelése. A húgyúti fertőzések te­rápiájában a leghasznosabb antibiotikumok a fluorokinolonok. ADPKD-ben a ve­sekövesség és az intrakraniális aneurizma lényegesen gyakoribb, mint az általános népességben. Az ösztrogént tartalmazó orális fogamzásgátlókat és a menopau­zában adott ösztrogéneket az ADPKD-s betegek legfeljebb kis dózisban kaphat­ják. ADPKD nagy kockázata esetén a vese ultrahangvizsgálata a választandó szűrési módszer.

A kolera baktérium fő terjesztője a kolerás széklettel, hányadékkal szennyezett víz, vagy ilyen vízben mosott nyers zöldségek és gyümölcsök, a belőle készített jégkocka, vagy a fertőzött folyóvizek torkolatából származó, nyersen fogyasztott hal és kagylófélék.