A hanyatt fekvő beteg tüdőmezőinek ultrahangvizsgálata a tüdő folyadék­tartalmának megnövekedését jelezheti. 

A pitvarfibrilláció (PF) a leggyakoribb krónikus szívritmuszavar; becslések szerint 15%-ban áll PF az ischaemiás stroke hátterében, továbbá a PF az emboliás eredetű stroke valószínűségét ötszörösre növeli. A PF-fel összefüggésben kialakult stroke prognózisa rosszabb, mint a PF nélkül létrejött szélütésé. Alapvető bizonyítékok támasztják alá, hogy pitvarfibrilláló betegek esetében a bal pitvari fülcsében (BPF) gyakori a thrombusok kialakulása, ezért jelenleg elterjedt, hogy szívsebészeti beavatkozások során a BPF-et profilaktikus célból elválasztják a szisztémás keringéstől, mivel feltételezik, hogy ez a beavatkozás csökkenti a pitvarfibrilláló betegek thromboemboliás kockázatát.

Circulation, 2016

A demográfiai változásokkal párhuzamosan a szerzett szívbillentyű-be­tegségek jelentősége egyre nő. Gyógyszeres kezelés jelenleg nem áll ren­delkezésre, így a súlyos billentyűhibák kezelése műtéti úton, a billentyű helyreállításával vagy pótlásával történhet. Egyre gyakrabban alkalmaznak katéteres eljárásokat is. A cikk a felnőttkori szívbillentyű-betegségek miatt szükségessé váló műtétekkel kapcsolatos aktuális ajánlásokat mutatja be.

A pitvarfibrilláló, mitrális billentyűműtétre szoruló betegek egyidejű ablálása után gyakrabban kell pacemakert beültetni. A tüdővéna izolációval épp olyan jó eredmény érhető el, mint a bonyolultabb biatriális labirintus eljárással.

Egy új vizsgálatban a beültetett eszközzel rendelkező pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegekben a katéteres abláció eredményesebben előzte meg az aritmia kiújulását, mint az amiodaron.

Nonvalvuláris pitvarfibrillációban a szinuszritmust helyreállító kardioverzió mérsékli a tüneteket, de alvadásgátlás nélkül kb. 5%-ban tromboembóliás szövődményekhez vezet. Kevésbé közismert, hogy a kardioverzió a szokásos alvadásgátló kezelés mellett is növeli a stroke és a perifériás embólia veszélyét. Az új alvadásgátló gyógyszerek nagy klinikai vizsgálatainak kontrollcsoportjában (warfarin) havi 0,13–0,20%-nak mért tromboembóliás kockázat a kardioverziót követő 1 hónapban 3-6-szor akkora, mint kardioverzió nélkül.

Az utóbbi években jelentősen változtak a szívritmuszavarok kezelésének irányelvei. Egyre gyakrabban egészítik ki vagy akár helyettesítik katéteres ablációs beavatkozások a gyógyszeres kezelést. 

Pitvarfibrilláció esetén az egyik lehetséges kezelési mód, ami megszünteti a ritmuszavarral kapcsolatos tüneteket, a gyógyszeres ritmuskontroll stratégiája. Továbbra sem rendelkezünk a mortalitás vagy a morbiditás vonatkozásában e stratégia előnyét igazoló, megfelelő
adatokkal.

A veleszületett szívhibával élő felnőttek száma nő. A radiológiai képalkotás alapvető fontosságú ebben a betegcsoportban mind az első kivizsgálás, mind a követés során. A veleszületett szívhiba miatt operált betegek tízéves túlélése ma 90% fölött van. 

A pulmonális hypertonia kezelésére újabban igen hatásos eszközeink vannak, amelyek gyökeresen megváltoztatták ennek a súlyos, kezelés nélkül az agresszív onkológiai betegségekével összemérhető mortalitású kórképnek a lefolyását.