Napjainkban egyre több tünetmentes vesedaganat felfedezésére kerül sor, köszönhetően a rutin képalkotó vizsgálatok növekvő számának. A gócok karakterizálása sokszor csak perkután vesebiopsziával lehetséges, amelynek segítségével elkülöníthetjük a benignus elváltozásokat. Az igazolt, T1 stádiumú vesesejtes rák potenciálisan gyógyítható parciális nefrektómia mellett termoablációk segítségével is. Erre a célra a leggyakrabban a radiofrekvenciás (RFA), a mikrohullámú (MWA) és a krioabláció (CA) használatos. Mindhárom eljárás eltérő elven működik, más-más előnyökkel. Onkológiai eredményeik kiválóak, noha jelenleg csak korlátozott számú prospektív vizsgálat hasonlítja össze őket a műtéti kezeléssel. Az idejében észlelt, lokális vesesejtes rák mellett a már előrehaladott stádiumú betegségek kezelésében is segítségül hívhatjuk a radiológiai intervenciókat. A veseartéria-embolizáció megelőzheti a sebészi eltávolítást, vagy történhet palliatív célzattal is. Ezen túlmenően a vesesejtes rák hipervaszkularizált metasztázisainak jellemzően preoperatív embolizációja is elvégezhető. Összességében a vesesejtes rák diagnosztizálására, kuratív és palliatív kezelésére, továbbá sebészi beavatkozások támogatására is segítségül hívhatjuk az intervenciós radiológia eszközeit.

Az ateroszklerotikus érbetegségben szenvedő betegnek komplex, bizonyí­tékokon alapuló terápiában kell részesülnie, amelybe beletartozik az élet­módváltás, thrombocyta-aggregáció-gátló készítmény és sztatin szedése, a vérnyomáscsökkentő terápia és a dohányzásról leszoktató tanácsadás. Az életükben már legalább 100 cigarettát elszívott 65–75 éves férfiaknál a hasi aorta aneurysma egyszeri ultrahangszűrése ajánlott, viszont nem támaszt­ják alá bizonyítékok a szűrés hatékonyságát a nyaki verőeret, a veseartériákat és az alsó végtagi perifériás ereket érintő megbetegedések esetében. Előrehaladott érbetegségben szenvedő betegeknél a revaszkularizáció csökkenti a kedvezőtlen kimenetel és a mortalitás kockázatát.

Az akut vesekárosodás a glomeruláris filtrációs ráta gyors csökkenésé­vel járó tünetegyüttes. A súlyosság szerinti besorolásnál a vizeletürítés mennyisége és a kreatininszint emelkedése a mérvadó. Etiológiája szerint az akut vesekárosodás lehet prerenális, renális és posztrenális. A kezelés részét képezi a volumenstátusz fenntartása, a folyadékpótlás izotóniás krisztalloidoldattal, a volumentúlterhelés megszüntetése vízhajtókkal, a nefrotoxikus gyógyszerek adásának felfüggesztése, a gyógyszerek dó­zisának a vesefunkcióhoz történő igazítása. Komplex gondozással mérsé­kelhető a kórházi mortalitás és a progresszió kockázata.

Az atherosclerosis az érrendszer egészét érintő szisztémás megbetege­dés. Fontos, hogy a diagnózis felállítása korai stádiumban, nem invazív módszerekkel történjen. A perifériás erek elmeszesedésének kimutatása színkódolt duplex ultrahangvizsgálattal történik. A cikk a CT-angiográfia, az MR-angiográfia és a digitális szubtrakciós angiográfia indikációs terü­leteit is ismerteti.

A SIMPLICITY HTN-3 vizsgálat, melynek eredményeit a European Society of Cardiology idei kongresszusán ismertették, a vese denerválását nem találta megfelelően hatásosnak rezisztens hipertóniában. A kongresszus egy másik előadása arra utalt, hogy a jobb eredményhez a renális artériamellékágait is kezelni kell.

A legjobb gyógyszereknek is ellenálló magas vérnyomás kezelésére nagy reményekkel kezdték el a vese denerválását. Az elméletileg biztató módszerről egy év tapasztalatai alapján úgy látjuk, hogy nem elég a veseartéria műtétje, a sikerhez a mellékágak operációjára is szükség van.

A kóroktanilag heterogén glomerulonefritiszek definitív diagnózisa vesebiopsziával állítható fel. A primer és szekunder formák megkülönböztetésének nagy klinikai jelentősége van, mert a legtöbb szekunder glomerulonefritisz gyógyítható a kiváltó ok kezelésével. Az optimális kezelés kiindulópontja az adott beteg egyéni prognózisa. Optimális „szupportív” terápiával – a vérnyomás beállításával, a proteinúria csökkentésével, a dohányzás elhagyásával és étrendi előírások érvényesítésével – a vesefunkció romlása lassítható, esetleg megállítható.

A közlemény a hasi nyirokcsomó-diagnosztikát tekinti át, különös tekintettel a különféle ultrahangos vizsgálati technikákra, beleértve az innovatív kontrasztanyagos ultrahangot és az elasztográfiát. Foglalkozik a mediasztinális és a hasi nyirokcsomóduzzanatok felderítésében rendkívüli jelentőségű endoszkópos ultrahangvizsgálattal is. Végül a szerzők klinikai forgatókönyvekkel és algoritmusokkal segítik az olvasót a hasi limfadenopátia helyes és gyors diagnózisában.

Az arteriosclerosis generalizált érbetegség. A stroke, a coronaria-betegség, az alsó végtagi érszűkület és a veseartériák károsodása egyaránt e szisztémás folyamat részjelensége. Valószínű, hogy a parenchymás szervek állapota tükrözheti az általános érelmeszesedés súlyosságát. Ezért különösen érdekes annak vizsgálata, hogy az albuminuria súlyossága mennyire függ össze a stroke-rizikóval.

A kardiológiai rehabilitáció alatt a nagyérbetegségben szenvedő betegek cukoranyagcseréjét is ki kell vizsgálni. A szívbeteg diabéteszesek kockázatának széles körű csökkentésére különösen alkalmas a kardiológiai rehabilitáció alatti, sok összetevőből álló kezelés. A gyógyszeres kezelés optimalizálása mellett előtérben állnak az életmódbeli változtatások (mozgás és táplálkozás), valamint a betegoktatás. A rehabilitáció egyik központi feladata a koszorúér-betegségben és 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek társadalom-orvostani helyzetének személyre szabott értékelése mindenekelőtt a munkaképesség és a környezetbe való beilleszkedés szempontjából.